Konyv: A ketely meg a hiaba


Konyv: A ketely meg a hiaba

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 113379590
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 6,16

MAGYARÁZAT:Konyv: A ketely meg a hiaba

A forma ennél összetettebb kérdés, minden elbeszélés a mondhatóság mentén szerveződik. Ebben a könyvben Vida Gábor történetei szándékoltan nem állanak össze regénnyé, bár egyazon világ darabjai. Szilánkokra robban egy bögre, egymásba fonódó monológokat suttognak a szereplők, van bicikli, pingpongasztal és medve, átvonulnak a tájon farkasok, zsánerfigurák és futballisták jönnek-mennek, mintha egy soha el nem készülő film jelenetei követnék egymást a valóság és a képzelet elmosódott határvidékén. Hol is élünk? Éppen ott, ahol a képzeletünk még a valóságban tart. A Deus ex machinában a dolgok egyáltalán nem mennek valami jól a Földön. Az emberek elszigetelődtek, és már régen elvesztették a sorsuk jobbra fordulásába vetett reményüket — egyik napról a másikra tengetik fásult és unott életüket… De egyszer csak az Istenek a tettek mezejére lépnek. Földre szállnak. Sikerül-e Nikének, Afroditének, Jézusnak, Ozirisznak, Lucifernek és a többieknek helyre állítani a régi rendet? Ignacy Karpowicz regénye briliánsan kidolgozott, ironikus értekezés a modernitásról. Egyszerre megdöbbentő és rémisztő. Provokatív és blaszfémikus. Nem véletlen, hogy elnyerte a Polityka hetilap es Paszport díját. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is.

Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell Wurtzel szerint Plath és Styron könyve túlságosan udvarias, bocsánatkérő volt; ő egy "rock-and-roll könyvet" akart írni: vadul, teljesen kitárulkozva mesél a szüleihez fűződő és a depresszióját úgy-ahogy magyarázó kapcsolatáról, szenvedéseiről, őrült szerelmi és szexuális kalandjairól, pszichológusairól és pszichiátereiről, öngyilkossági kísérletéről, segítőkész egyetemi barátairól, akiknek végül az agyára ment állandó, megmagyarázhatatlan kínlódásával. A "regény" végén, utószóként közölt esszéjében Wurtzel a Prozac-jelenségről ír - a kilencvenes évek elején megjelent csodaszerrel őt is "meggyógyították", de Wurtzel szerint nem felhőtlenül jó hír az, hogy Amerikában jóformán mindenkinek, aki szomorúságra panaszkodik, három konyv: A ketely meg a hiaba alatt felírják a Prozacot vagy valamilyen hasonló, depresszió elleni szupergyógyszert. Az igazi depresszióval ugyanis nem olyan könnyű elbánni, s miközben mindenütt mesterségesen boldoggá tett emberek szaladgálnak, az "igazi" depressziósok bajára ma sem tudja senki a megoldást konyv: A ketely meg a hiaba mert hiszen a világ bajait sem lehet holmi neurotranszmitterekre ható molekulákkal megoldani.

Wurtzel élete mindenesetre valamennyire egyenesbe jött: sikeres rockzenekritikus és írónő - két könyvet publikált a Prozac-ország óta. Az Elemi részecskék kegyetlen regény egy testvérpárról. Michel híres tudós, Bruno irodalomtanár és író. Bruno a szexben keresi az élet értelmét, Michel pedig a tudományba zárja magát. Kapcsolatokkal vagy kapcsolatok nélkül, az eredmény végtelen magány. Az író a magány laboratóriumi körülményei közé helyezi hõseit, és tanulmányozza az egyedüllét és szeretet nélküli gyerekkor hatásait. A testvérek beszélgetéseikben a Houellebecq kiváló humorérzékkel festi le new age-s világunkat, a hitek, filozófiák, ezoterikus tanok kavalkádját, megváltásunk megannyi elõfizethetõ segédeszközét. Az izgalmas, helyenként merészen naturális könyvbõl mégsem hiányzik a remény. Az utópiába csapó történetben Michel a mikrobiológiában megtalálja a választ az örök kérdésre: legalább elvileg van-e lehetõség normális emberi kapcsolatokra, lehet-e családban és szeretetben élni. Az Elemi részecskéket az év legjobb regényének választották Franciaországban. Áll öregen és örökös jelenben. Otthonszaga, meseillata van. Mesélnek a gyerekek, mesél csudás legendákat a savanyúcukrot szopogató nagymama - igaz történeteket, bajról és szerencsés megmenekülésekről a süket, ordító, szörtyögve alvó nagypapa - s elmondja az ősi "konyv: A ketely meg a hiaba" homályából előlépő Simon család eredetének és lombosodásának jelképes töténetét is.

A jelenidő rideg fénye, kegyetlen csendje áttör a mesék meleg, áramló poézisén. Az ötvenes években vagyunk. Az egymásra rétegzett, a jelen pillanatiba csomósodott történeteknek egy tíz év körüli kisfiú a konyv: A ketely meg a hiaba. Megfogalmazatlanul is világos a példázatok tanulsága: a bűnöket és bűnhődéseket újrakezdésnek, feloldozásnak kell követnie. A fiatal író érett, jelentős művet írt: történetének erős sodrása, sűrű ritmusa van. Minden mondata feszült, minden részlete izgalmas. Konyv: A ketely meg a hiaba, olvasmányos és fontos könyve az Egy családregény vége. Írásainak szereplői a térkép, a társadalom szélére szorult, szorított konyv: A ketely meg a hiaba. Életükből hiányzik a remény, de nem hiányoznak belőlük az érzelmek és a vágy egy emberibb sorsra. Helyzetük ezért tragikus. Tar most sem dramatizál, egyszerűen csak leír. Történetei éppen ettől a puritánságtól szépek és megrendítőek. Mikor olvasni kezdjük, azt gondoljuk, az átlagemberről ír. Mire a végére érünk, úgy érezzük: "átlagember" - ilyen nincs. Ember van. Sosem átlagos. Sors van. Sosem banális. Szenvedés van. Sosem fordulhatunk félre. Ez az író nem bánja, ha kiderül: érzelmei vannak. De humora is van, kell is, hiszen a mai Magyarországról ír. Csalódottakról és megcsalatottakról. Jobb sorsra érdemes álmodozókról. Ügyesekről, ügyetlenekről, ügyeskedőkről. Hihetetlen történetei beavatással érnek föl. Mert nemcsak az embert és az oly kevéssé alakítható világot ismeri, hanem arról is sokat tud, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság, perspektíva-vesztés. Mesélőkedve határtalan, hangja rendre eltűnik szereplőinek mélyvilágában.

Jelenünk véres valósága szervezi a történeteit. Mindig két pólus köré gyűlnek magnetikus mondatai: egyik a rendet hazudó káosz, másik az emberi természet. Tehát történelmi regénynek kell lennie, mert hogyan is lehetne más, mint történelmi, ha egyszer a tizenhetedik században játszódik, de a huszonegyedik században írták? Írta - Esterházy Péter. Egy kemény asszonyról szól, aki tud szeretni. Így gyűlölni is. Továbbá az Úristenről és Gizi nevű bakmacskájáról. Férfiakról is, az egyik Nyáry Pál, igen, egy ilyen nevűt a tizenkilencedik századból ismerünk, aki tehát így nem lehet azonos hősünkkel. Ahogy egy másik szereplő, Christoph Ransmayr csöndhintókészítő neve is csak véletlenül esik egybe a kortárs osztrák íróéval. Más férfiak is regénykednek itten, az egyikük szakács - "A nagy ételsorokat még mindig fejből tudja, akár a Miatyánkot" - specialitása a tengeri piláf. Vagy itt van Croy herceg: megfigyeltet és jelentéseket írat, de a jelentéseket tán el se olvassa. Ha nem olvassák őket, nem történik semmi, porfogó tárgyakká lesznek. Sem azt, hogy legfontosabb: örülni tudni. Dorogi lova, a Palkó például úgy issza a sört újabban, hogy felemeli a farkát közben. Mérő Lajos pedig a műfogát vesztette el valahol, de a sört ugyanúgy issza, talán kicsit kevesebbet, vagy csak Esztike, a konyv: A ketely meg a hiaba nem húz neki annyi vonást. Lajost valaki fejbe vágta egy fülledt, zavart éjszakán Akkor tűnt el az az adonyi alak is, aki hozott patkánnyal rágcsálót irtott, és kedvelte, ha pofozzák. Azóta valami vibrál a levegőben. Ezzel arányosan csökkent az írást tudók száma. Tar Sándor ezen kivételes kevesek közé tartozik. Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze.

A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen a másik test az érzetbenazonos időben különböző helyeken a másik test a vágybanazonos helyen különböző időkben a lakás, a ház, a város emlékezete a testbenilletve ugyanazon személlyel különböző helyeken és időkben a saját test az emlékezetben megesett dolgokat kapcsolnak össze. Az elbeszélésnek ez a csomópontról csomópontra haladó mozgása vetíti ki aztán a rekonstruáló képzeletbe a történetek szövegen túli valósággá összeálló szövevényét, mely így gyakorlatilag és elvileg egyaránt kimeríthetetlen, és ezért képes egy semmiből megteremtett, társadalmilag és történelmileg mégis szigorúan meghatározott, az általunk ismert vagy ismerhető reáliáknak akkurátusan megfelelő, szövegen túli világot alkotni. Ahogy ez létrejön, az ennek a regénynek a legnagyobb titka és egyben világirodalmi teljesítménye. A Párhuzamos történetekkel létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérletei és a nouveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.

A Szabadság lapjain tragédia és komédia keveredik — Franzen könnyeden és bölcsen mutatja meg, milyen kísértésekkel és milyen terhekkel jár a szabadság. Walter és Patty Berglund egy tanulási folyamat megszemélyesítői: Hogyan éljünk az egyre bonyolultabb világban, miközben hibákat követünk el és igyekszünk minden lehetséges örömöt besöpörni? Franzen panorámaképe örökre velünk marad. Jonathan Franzen az egyik legnagyobb élő amerikai regényíró. Öt regénye jelent meg, melyekkel számtalan díjat nyert el. Jelenleg Kaliforniában él. Század Kiadó szerzői sorozatban publikálja nagyregényeit, amelyek megjelenésük után azonnal klasszikussá váltak. A sorozat első kötete Konyv: A ketely meg a hiaba negyedik regénye, a Szabadság, amely az USA-ban éppen tíz éve, ben jelent meg. Sebastián Urrutia Lacroix mondja el, aki szegény sorból származott és költőnek készült, aztán jezsuita pap és konzervatív kritikus lett, a gazdag és kiváltságos kulturális elit tányérnyalója; majd az Opus Dei megbízásából az európai templomok állagmegóvását tanulmányozta; később, Pinochet hatalomátvétele után a legnagyobb titokban a diktátort oktatta a marxizmus alapjaira; életének groteszk elemekben bővelkedő, olykor szürreális története példázat a sodródó társutas értelmiségiről, aki nem vesz tudomást a körülötte zajló véres valóságról, a társadalmi problémákról és az emberi szenvedésről, s az irodalom oltárán feláldozza az életet.

Összerakás, szétszedés? Időben a félmúlt által máig béklyózott jelen kap a gondos mondatokat felkarcoló, elfulladó szót. Az előtti és utáni Európa, ezen belül Románia az időszembesítés kettős terepe. Konyv: A ketely meg a hiaba sport- közelebbről labdarúgás-motívumokkal sűrűn élő könyv már-már kultikus tárgya az Artex-labda az ezerkilencszázhetvenes években közismert, nemzetközi mérkőzéseken is használt sporteszköz, melyet Magyarországon a gólvágó Várady Béla reklámozott. A Gólkeserű ben a hajdani kisfiú-focikapus kései tudata kis rész és nagy egész együttes jelképeként idézi meg a számára egykor mágikus tárgyat:? Az Artex-labda csodálatos volt, illatos borjúbőr, pontosan voltak juhbél fonállal összevarrva a fekete-fehér hat- meg nyolcszögei, szabályosan kerek volt, finom a tapintása. Aki értett hozzá, annak úgy pörgött az ujján, mint egy kosárlabda, vagy inkább egy fura bolygó a tengelye körül?. Általában nem szépként őrzi, nem szépíti magát a félmúlt, a gyerek- és ifjúkor. A nyitó írás, a Mint akinek hedwig? Az álomi ideál Hedwig a valóság tanúja a látomásos emlékezésben. Máskor egyszerűbb meséjű és közvetlenebbül realisztikus a rövidtörténet, mint a gyűjtemény csúcsát képező Isten és a farkasok ban. A román? A konfliktusos társadalmi együttélés, két közösség kulturális és érzelmi közeledésekre tett, mégis nemegyszer kölcsönös diszkvalifikációba torkolló törekvései szintén a fő szólamok egyikébe tartoznak. Így van ez a másik csúcspont-novellában, A pisztráng ban is, melyben az egyéni és kollektív drámát csupán látszólag, az önmagát fegyelmező tragikus irónia, a fájdalmasan elcsendesedő krónikázás révén oldja békévé az konyv: A ketely meg a hiaba. Csak ilyen szomorú történeteid vannak rólam?? Jó lesz ez így?? Jó ez így?? Vida Gábor könyve ismeri, pártolja és katalizálja az érzelmi, morális és ontológiai jót, mégis mint a kötetcím is előlegezi a történelmi, antropológiai rosszról kényszerül szólni, azon az önkínzó, meditatív alaphangon, amelyből ritkán fakul ki a közlés- és megosztásvágy izzása.

Öntörvényű verseskötetek ciklusai állnak össze olyan strukturális intenzitással, mint ez a sorozat. Darabjai óvják, fokozzák egymást? Az olvasó eddig is honorálta a pergő képszerűséget, a nyelvvé tett vizualitást. Itt nem annyira formaelvi, inkább az írói észjárást, ítéletalkotást illető visszaigazolást nyer, hogy az ütköztető, kritikai kétpólusosságot, a balladásságot, az emlékezéstechnikák körkörös horizontalitását az eddigiekben nagyjából helyesen követtük. A Jelenetek? Grendel Lajos évtizedekkel ezelőtti maradandó írása, a Csehszlovákiai magyar novella társnovellájaként is értelmezhető. Jó hír, hogy Vida Gábor e kötet után regénybe fogott, sőt el is készült vele, csak pihenteti a művet. Örömmel olvasnánk mielőbb. Bejegyzés navigáció Korábbi bejegyzés Előző bejegyzés: will. Ismerje meg tájékoztatónkat arról, hogy milyen sütiket használunk, vagy a beállítások résznél ki lehet kapcsolni a használatukat. A kultura. A feltétlenül szükséges sütiket mindenképpen engedélyeznie kell, hogy el tudjuk menteni az Ön süti beállítási preferenciáit. Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét. Konyv: A ketely meg a hiaba statisztikai sütik lehetővé teszik a honlap üzemeltetője számára, hogy a felhasználói szokásokat anonimizált adatokként elemezzék, ezzel hozzájárulva a magasabb szintű felhasználói élményt támogató fejlesztésekhez.

A feltétlenül szükséges sütiket mindenkor engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez. Az ban született erdélyi magyar író, Vida Gábor szétszedi és összerakja a szöveget, cserepekben látja a magát mindig elrejtő egészet, s nem bízik abban, hogy bármely történet vonala a kétséges kezdő- és a hiányos végpont között egyenesen meghúzható. Ennek ellenére valamennyi írása zárt formák gondos kompozícióiban jeleníti meg a nyitottságot, hiátusosságot. A százötven oldalt kitevő tizenegy elbeszélés elmosódó jegyekkel bejelöli a maga regény-lehetőségeit is, noha inkább épp a nem-regény szándékot mutatja fel a legkevésbé sem monotematikus jellegével, változatos epikai anyagával. Korábbi bejegyzés Előző bejegyzés: will. Következő bejegyzés Konyv: A ketely meg a hiaba bejegyzés: Forrón lüktet. A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk. Adatvédelmi áttekintés Ez az oldal sütiket használ a lehető legjobb felhasználói élmény elérésének érdekében. Feltétlenül szükséges sütik A feltétlenül szükséges sütiket mindenképpen engedélyeznie kell, hogy el tudjuk menteni az Ön süti beállítási preferenciáit. Statisztikai sütik A statisztikai sütik lehetővé teszik a honlap üzemeltetője számára, hogy a felhasználói szokásokat anonimizált adatokként elemezzék, ezzel hozzájárulva a magasabb szintű felhasználói élményt támogató fejlesztésekhez. Összes engedélyezése Változtatások mentése.