Konyv: A farao embere


Konyv: A farao embere

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 433531980
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 11,80

MAGYARÁZAT:Konyv: A farao embere

Kezdőlap » Anyagi függetlenség » George S. Clason: Babilon leggazdagabb embere. Sikeren az erőfeszítés és a tehetség révén elért konyv: A farao embere értjük. A siker azonban nem jön könnyen, komoly erőfeszítést igényel attól, aki róla ábrándozik. Józan gondolatainkat bölcs tetteknek kell követniüks gondolataink segítségével megérthetjük a dolgok lényegét. A Babilon leggazdagabb embere révén az olvasó felhízlalhatja sovány erszényét, és megértheti, miként működnek a pénzügyi élet fogaskerekei. Azok, akik becsvágyóak és szeretnének sikeresek lenni, bizonyára sok ötletet olvashatnak majd arról, hogy miként kereshetnek még több pénzt, hogyan maradhatnak gazdagok, és milyen vállalkozásokba fektethetik be vagyonukat. Őseink pénzügyi bölcsessége - biztos út a boldogsághoz és a bőséghez. Olvasók millióinak nyújtottak segítséget a híres babiloni történetek, a takarékossága pénzügyi tervezés és a személyes gazdagság témájában mindezidáig megjelent lelkesítő irodalom valódi remekei. A biblia nyelvének egyszerűségén szóló elragadó és sokatmondó történetek a bőség és a nyomában járó boldogság biztos útjára vezet nek. E modern korunk klasszikusaként üdvözölt könyv olyan megértéshez és megoldásokhoz juttat személyes pénzügyi problémáinkkal kapcsolatosanamelyek egy életen át elkísérnek. Termékek keresése Cikkek keresése. Bejelentkezés Regisztráció. George S. Clason: Babilon leggazdagabb embere Őseink pénzügyi bölcsessége - biztos út a boldogsághoz és a bőséghez. Nincs raktáron. Ajánló Letöltések Kapcsolódó termékek 7 Hozzászólások 0 "Ez a könyv az egyén pénzügyi siker eiről szól. Clason Őseink pénzügyi bölcsessége - biztos út a boldogsághoz és a bőséghez Olvasók millióinak nyújtottak segítséget a híres babiloni történetek, a takarékossága pénzügyi tervezés és a személyes gazdagság témájában mindezidáig megjelent lelkesítő irodalom valódi remekei.

Tartalom: Mese a férfiról, aki aranyra vágyott Babilon leggazdagabb embere Hétféle gyógymód a sovány erszény felhízlalására A jó szerencse istennője Az arany öt szabálya A babiloni hitelező Babilon falai A babiloni tevekereskedő A babiloni agyagtáblák Babilon legszerencsésebb embere Betekintés Babilon történetébe A szerző és könyve. Jim Rohn: A jólét és boldogság 7 stratégiája. Alapár 2 Ft. Ár 2 Ft. Brian Tracy: Teremtsd újra az életed! Bodo Schäfer: Út az anyagi függetlenséghez. Ár 14 Ft. David J. Schwartz: Sikergondolkodás. Ár 1 Ft. Robert T. Alapár 3 Ft. Ár 3 Ft. Kiyosaki, Sharon L. Lechter: Kijutás a mókuskerékből. Alapár 1 Ft. Legyen Ön az első, aki hozzászól! Írja meg kérdését, észrevételét! Létrehozva: www. Tájékoztatást kérek e-mailben az alábbi esemény ek ről: Ár-figyelés Ha a termék ára ez alá csökken: Ft. Készlet-figyelés Ha a termék elérhetővé válik készleten. Mese a férfiról, aki aranyra vágyott Babilon leggazdagabb embere Hétféle gyógymód a sovány erszény felhízlalására A jó szerencse istennője Az arany öt szabálya Konyv: A farao embere babiloni hitelező Babilon falai A babiloni tevekereskedő A babiloni agyagtáblák Babilon legszerencsésebb embere Betekintés Babilon történetébe A szerző és konyv: A farao embere. Még nem érkezett hozzászólás.

Furcsa belegondolni: kevés festményt nézegethettek, sőt méregethettek annyit a századok során, mint éppen A követek-et. Ezt a festményt valóban szó szerint minden lehetséges szemszögből megközelítették már, elsősorban a torzítva ráfestett koponya titkát kutatva, melynek kibontásához a néző mozgására, helyváltoztatására van szükség. A festmény története vagy inkább — több mint hányatott — sorsa már kevesebb érdeklődésre tartott számot, így azzal sem igen foglalkozott senki, hogy több részét is átfestették, illetve retusálgatták, vagy hogy eredetileg másfajta, megfelelőbb keretben lehetett. Új könyvében Orosz István ezeket a vonatkozásokat nemcsak hogy bevonja a Holbein-kép elemzésébe, de egyenesen megkerülhetetlennek tekinti. Valószínűsíti, hogy a festmény eredetileg sokkal elmésebben volt konyv: A farao embere, mint jelenlegi helyén, a National Galleryben: a koponya képe egy tükörben jelent meg a polisyi palota titoklépcsőjén fölfelé igyekvőknek, akik csak a szobába érve érthették meg, hogy mi váltotta ki e tüneményt Mindazonáltal Oroszt ezek a felfedezések nem önmagukért érdeklik, csak arra adnak módot a számára, hogy sokkal szorosabb, személyesebb kapcsolatba kerüljön a képpel. A követek-et sokáig alapvetően világias, politikai tartalmú képnek tartották, a festmény nem egy különös részlete, így az elpattant húrú lant, a VIII. Henrik törekvései nyomán támadt diplomáciai és valláspolitikai konyv: A farao embere lett volna hivatva jelképezni, és megegyezésre szólított volna fel. North tovább finomította az értelmezést: szerinte az egyes csillagászati eszközök egy konkrét helyre és időpontra utalnak, általuk London azonosítható be nagypéntekjén — a keresztre feszítést követő Ami újdonság akkori értelmezésében, az túlnyomórészt kifejezetten Northhoz fűzött kiegészítés: ilyen például, hogy a műszereken beállított időpontok sorozata nem akárhogy, hanem a festményen látható glóbusz különböző pontjain idézné meg Jézus halálának percét.

De már itt fölbukkan több általa felfedezett, North gondolatmenetéhez csak lazán kapcsolódó párhuzam is, például Morus magyar szereplős Vigasztaló dialógus-át is bevonta A követek világának értelmezésébe. Ezeket a meglátásait mostani könyvébe is beillesztette 95— Orosz István már recenziójában is kitért — éppen ő ne tért volna ki! A reneszánsz perspektíva használata során kimódolt játékos torzítások legszebb példája ez az anamorfózisnak nevezett ábra. Ha nem "konyv: A farao embere" nézzük, ahogyan általában a múzeumokban a képek elé állunk, hanem megfelelő látószöget találunk hozzá, akkor egy emberi koponya plasztikusan megfestett képe jelenik meg előttünk. A kép jobb oldalán állva, a meghosszabbított horizontvonal felől pontosan 27 fok alatt jelenik meg a halálfej. Ha ugyanebből a nézőpontból szintén éppen 27 fokkal a horizont fölé emeljük a tekintetünket, akkor pontosan Jézus fejét látjuk a kép túlsó sarkán a függöny mögül éppen csak kilátszó kis ezüstfeszületen. A több fizikai nézőpont lelki egyesítéséből kibomló nagypénteki üzenet a memento mori volt: emlékezz a halálra. Ami az egyik nézőpontból vigasz, az a másikból szomorúság. Vagy inkább fordítva. Talán éppen ez volna a melankolikus francia követ titka is? A képpel összeolvasható szövegek egyébként is tág teret engednek a fantáziálásnak, hisz például De Selve-ről Jean de Dinteville-nek mindössze két mondata maradt fenn, így aztán vagy minden egyes szavának súlya kell, hogy legyen, vagy éppen a szűkszavúság minősül árulkodó jelnek. A Northhoz való többé-kevésbé kényszerű kapcsolódás jele volt az is, hogy Orosz István még A követek titka címet adta recenziójának. Ha ugyanis elfogadjuk Orosz újabb keletű felismeréseit, akkor A követek titka valójában a követ titka, a követ titka pedig a követek titka.

Ezzel Orosz mindenképp messze rugaszkodott North felfogásától, aki úgy látta, hogy bár a követek nem alkalmazkodnak a kor divatjához, s nem bújnak szerepbe a képen, az ábrázolás ünnepélyes, és ilyenformán semmit sem árul el a követek hétköznapi érzelmeiről. Amennyire a sok kitérő, exkurzus és függelék lehetővé teszi, megkísérlem összefoglalni. Kis túlzással a Dinteville-ek viselt dolgaitól volt hangos Franciaország Guillaume-ot I. Ferenc fiának, a trónörökösnek a konyv: A farao embere, Gaucher-t pedig homoszexuális közösülés kísérletével vádolták. A boldogtalan harmadik testvért, François-t, Auxerre püspökét nyilvánosan meghurcolták. A hamisan Holbeinnek tulajdonított Mózes és Áron a fáraó előtt a Dinteville-ek megtépázott önbecsülését volt hivatva helyreállítani. A hímtagot idéző bottal, illetve a történetben szereplő fáraó I. Ferenccel való azonosíthatósága révén úgy kértek bocsánatot, hogy egyszersmind meg is fenyegették vagy legalábbis nevetséges színben tüntették fel a királyt Egyedül Jean tudta, hogy a kép másik szereplője De Selve, akibe szerelmes volt. De Selve nem sokkal a Mózes és Áron a fáraó előtt valószínűsíthető elkészülte után meghalt.

Jean a két fél újbóli összeillesztése után — már nem Holbeinnel — festeti rá a koponyát a képre, mélabújának konyv: A farao embere, melyet De Selve-től való elválása után érzett a kép elkészültekor, illetve most, annak halála után. S alighanem maga a koponya is burkolt célzás, igazából az örök hűség képi megjelenítése lenne, de ezt az avatatlanok elől elfedi hagyományos memento mori jelentése. A komplikációk döntően abból adódnak, hogy végig nem egyértelmű, hogy a művészettörténész szakmának, a nagyközönségnek vagy elsősorban magának írt, ír-e Orosz István; mintha nem lenne eldöntve, hogy kinek készül, kinek szól a könyv. A követ és a fáraó gondolatmenetét vázlatok, élménybeszámolók, versek kísérik, melyek még a kutatómunka során vagy már magához a könyvhöz készülhettek itt említem meg, hogy a könyv álomszerűen finom tapintású és könnyű papírra készült, már csak ezért is gyönyörűség lapozgatni. De nem is tudományos művet írt. Úgy gondolhatta, hogy amire rájött, azt nem lehetne egy tudományos konferencián prezentálni, ahhoz túl sovány eredmény szerintem nem azvagy nem eléggé megalapozott néha tényleg nem biztos, hogy kiállná a tudományosság próbáját. De talán mélyebb okai is lehetnek konyv: A farao embere, hogy miért nem egy tudományos értekezés formáját választotta. A tudós kutatók dolga, hogy megtisztítsák a műtárgyakat az ilyen szellemi hordaléktól, aki azonban nem csupán egy régi festménynek tekinti Holbein művét, hanem élő, változó, a nézőire közvetlenül ható organizmusnak, az megkockáztathatja, hogy a Követek nem csak az a festékkel bevont x ,5 centiméteres fatábla, amely a National Galleryben lóg, hanem mindaz, amit valaha írtak róla, gondoltak felőle s éreztek általa.

De ez esetben nem is annyira a tudománytól való idegenkedése a döntő, inkább kimondatlanul attól tart, hogy A követek igazából tudós munka, hogy ez a kép: rejtvény — és a kompozíció jellege, a tárgyak elrendezése és a festmény könyvtárnyi szakirodalma valóban ezt a rossz érzést erősítheti. Ebből a szempontból is érdekes, amit North írt a könyvében, akiben szintén felmerült konyv: A farao embere a fenyegető lehetőség. Más kérdés, hogy stílusában mintha tenne engedményeket Orosz. Írói eszközöket ugyanis igenis használ Orosz, például hol gyorsít, hol lassít az elbeszélésben — ha nem is úgy, ahogy azt várnánk. Fura módon, amikor a szakirodalomból vagy a történelemkönyvekből már ismert dolgokról van szó, hosszasan elidőzik egyes részleteknél, ehhez képest saját hipotéziseinek ismertetését néha igencsak rövidre fogja. Egy helyütt a Holbein korában oly népszerű dialógusformában osztja meg saját hipotézisével kapcsolatos kétségeit: többszöri átolvasás után is meggyőződésem, hogy az érvek és ellenérvek nincsenek logikusan elosztva a két és ez is zavaró jelöletlen vitázó között — S nem ez az egyetlen eset, amikor nem tudtam eldönteni, hogy a választott formától válik-e nehezen követhetővé a gondolatmenet, vagy éppen a formának kellene jótékonyan elrejteni bizonyos tartalmi bizonytalanságokat, vagy azt, hogy már ismert dolgokat ismételget a szerző. Olykor pedig szinte mellékesen kiderül, hogy eredetileg más úton indult el, mint amit végül bemutat, erre jó példa a festmény készültének idejével kapcsolatos asztronómiai, sőt asztrológiai megfontolások elemzése Először azt mondja, hogy szerinte Kratzer nem csak a festmény ürügyén készítette el nagypéntekének a horoszkópját, hanem mert VIII.

Henrik erre a napra akarta időzíteni az esküvőjét. Nagyon bonyolult szerkezet jön így létre, a könyv nemcsak bevezetés a kép kutatásának történetébe, és egyben képelemzés, hanem a saját festményében elvesző festő, a saját könyvében utazó író történetének újabb variációjaként is felfogható. Igazi fejtörésre mégis a konyv: A farao embere vége készteti az olvasót. Orosz Istvánnak a könyvhöz szüksége van mások elméleteire, azok ismertetésére. Csakhogy: arra már nem ügyel vagy legalábbis illene figyelmeztetnie ráhogy egyrészt sok minden igaz lehet, amit mások felismerései közül felsorol, de nem biztos, hogy "konyv: A farao embere" kétséges, hogy együttesen integrálhatók lennének egy valóban komoly tudományos értelmezésbe ,11 másrészt a saját hipotézise, amellyel végül előáll, cáfolni látszik a korábban idézett elméletek túlnyomó részét. Például North Orosz által buzgón idézett — és néhol leleményesen kiigazított — elemzése nem hull-e elemeire, ha a képen eredetileg nem volt ott a koponya? Ha nem szerepelt eleve a festményen a koponya, akkor a korábban idézett és elfogadott meglátások érvényessége legalábbis megkérdőjeleződik — márpedig ezek teszik ki a könyvnek több mint a felét! Volt könyv, nincs könyv… mert ha így nézzük, az ő könyve igazából ott kezdődne, ahol véget ér. Ugyanígy valószínűleg akaratlanul a festmény mint kép, mint látvány varázsa is megkérdőjeleződik.

Orosz tekervényes úton arra a következtetésre jut, hogy a festmény jelenlegi állapotában csonkolt, ám ezzel olyasmit valószínűsít, ami a saját felfogása szerint árt a képnek, hiszen ha igaza van, akkor az eredeti kompozíció közel sem olyan különös, annyira érdekesen és mélyértelműen aszimmetrikus, mint eddig gondolták. Végül pedig: ha a Holbein festette eredeti változatot látnánk, vagyis ha nem lenne ott a képen a koponya, akkor nem biztos, hogy Dinteville melankóliája tűnt volna fel elsősorban Orosz Istvánnak. Az eredetin nem látszhat igazánhogy mélabús a követ, mindenesetre nem azt hangsúlyozza a festmény. Felvetődik a kérdés, melyik képen nézi Dinteville-t Orosz István. Számára akkor is ott van a koponya, ha nincs ott… Még csak nem is úgy van és nincs ott a festményen a koponya, hogy csak bizonyos szögből, akkor is inkább csak két és fél dimenziós tüneményként látszik: nem is térben mint esetleg a kígyóvá átváltozó bot és a torz koponya tette a polisyi kastély szemközti falánhanem időben oszcillál… Vagyis A követ és a fáraó speciális anamorfózis volna? Így lehetségesnek tűnhet, hogy még az átgondolatlanság is bele van komponálva a könyvbe, a gondolatmenet magát felülíró jellege igenis értelmezhető — hiszen áttűnő, homályos, bizonytalan körvonalú koponyák Orosz István nem egy karcán például a Las Méninas-parafrázisán is láthatók. Talán éppen az volt Orosz célja, hogy az olvasó magában továbbgondolja a könyvet, és az ő szerepébe, a két kép közt dönteni nem tudó melankolikus helyébe képzelje magát. Szívesen képzelem konyv: A farao embere. A könyv borítóján látható grafikája mindenesetre egyedül mutatja a szerzőt Holbein festményével. Ez a rajz egyértelműen jelzi Orosz vágyát, hogy személyes kapcsolatba kerüljön a képpel, egyszersmind jelzi a határokat is. Megszűnt körötte a világ. Úgy helyezi el a padot, hogy a festményen van, de nem a festményben, és az sem az eredeti kép, hanem a kompozíció átlátását segítő geometrikus ábrák egyike, melyekből sok van a könyvében — a festményt láthatólag már behálózta gondolataival.

Orosz hasonló kettősséget fogalmaz meg könyve utolsó fejezetében is Valós utazásokkal tarkított gondolati útja végén a két Dinteville fiú, Jean és François személyes ismerőseivé vált, sőt a családtagjainak érezheti őket; azon tűnődik, hogy koruk szerint egyrészt a fiai lehetnének saját vonzalmaival — például foci — felruházva őket, rögtön mai életet is költ nekikmásrészt viszont a szépunokájuk lehetne, a festmény szereplői rég halottak, s nehezen viszonozhatnák az érzéseit. Azt, aki idáig eljutott, mégsem nevezném boldogtalannak. Összefoglalja Lángh Benedek: Holbein és konyv: A farao embere reneszánsz világa. BUKSZ, John North: A követek titka. Holbein és a reneszánsz világa. Fordította Gyárfás Vera. Typotex, Orosz István: A követek titka. Tanulmány Holbein festményéről és John Konyv: A farao embere e témájú könyvéről. Új Művészet Könyvében már pontosítja-cáfolja a es szám mindenhatóságáról alkotott northi "konyv: A farao embere." Orosz István honlapján A követek titka címmel szerepel egy kibővített változat, amely már tartalmazza A követ és a fáraó legfontosabb felismeréseit… Igaz, az utolsó fázis, miszerint a koponya talán csak később került volna a képre, itt még csak felvetésként szerepel.

Az alcím is ezt a köztes jelleget tükrözi: A festmény titka és a kép szereplőinek titka. North, De Orosz nem dicsérni jött Erasmust. Vagy már a cenzorok bosszantásának korában? Egy jellemző példa. Semmi vértanúi hivalkodás. És semmi gyávaság. Ha félt valamit, az maga a mű. Szerencsére jó sorsa egy életen át megkímélte az ilyesféle nyílt színvallásoktól. Morus álcája mögött pontosan érzékelhető, mihez tartja magát, csak kénytelen burkoltan fogalmazni, hogy ne foghassák szaván, míg Erasmus kiismerhetetlen, csupa álca. Nem lehet, hogy még Morus magatartását sem érti teljes mélységében Orosz? Ha direkt módon nem is stilizálja hőssé Morust, Erasmus ilyesfajta, aligha egészen méltányos beskatulyázásával mégis mintha ezt tenné.