Konyv: A kaszabmano


Konyv: A kaszabmano

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 242870496
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 18,58

MAGYARÁZAT:Konyv: A kaszabmano

Igyekeztünk az utóbbi években Magyarországon megjelent kiadványokból válogatni, de azoknak is szolgálunk egy-két meglepetéssel, akik inkább angolul olvasnának. Ki az író? Sidney Lumet, ötszörös Oscar-jelölt rendező, többek közt a Tizenkét dühös embera Kánikulai délután és a Hálózat alkotója. Mi jót találok benne? Lumet a bennfenteskedés leghaloványabb árnyéka nélkül, teljesen tárgyilagosan számol be a hollywoodi filmkészítés fázisairól, úgy, konyv: A kaszabmano bármilyen más szakmát mutatna be. Nagyjából kronologikus sorrendben, a folyamatot elemeire bontva vezet végig a film megszületésén onnantól kezdve, hogy a rendező - ilyen vagy olyan okokból - úgy dönt, hogy filmet csinál, a színészi alakításokon, a különböző kameralencsék tömör magyarázatán, a filmzenén és a többi fontos tényezőn keresztül egészen odáig, hogy a kész filmet a stúdió tesztvetítéseknek veti alá. A könyv éppen a lényegre törő, Lumet filmjeiből vett konkrét példákkal alátámasztott leírásoktól lesz az, ami: az egyik leghasznosabb és egyben konyv: A kaszabmano "útikönyv" mindenki számára, akit a filmkészítés kicsit is érdekel. Hol keressem? Magyarul 'ben jelent meg az Európa kiadónál, antikváriumokban keresd, vagy rendeld meg innen az angol eredetit. William Goldman, író és kétszeres Oscar-díjas forgatókönyvíró, akinek többek közt a Butch Cassidy és a Sundance kölyök és a Maraton életre-halálra könyvét köszönhetjük rossz nyelvek szerint a Good Will Hunting -ét konyv: A kaszabmano, bár mi nem hisszük el, hogy Ben és Matt ilyesmire vetemedett volna.

Ez a második filmkészítésről szóló könyve, de a 'as Adventures in the Screen Trade nem jelent meg magyarul. Miközben Goldman ironikusan hangoztatja, hogy az írókkal sokszor mennyire kibabrálnak Hollywoodban, és kívülállónak festi le magát tényleg az: nem Los Angeles-ben, hanem New York-ban lakikrengeteg pletykát és anekdotát továbbad - főként, de nem kizárólag - azoknak a filmeknek a megszületéséről, amelyeket részben vagy egészben ő írt. Persze ezzel csak színesíti szakmája bemutatását, ami önmagában is rettenetesen izgalmas: különféle saját és nem saját szövegrészleteken illusztrálja a forgatókönyvírás alapszabályait, lehetséges buktatóit, és zseniális, egyedi megoldásokat is megoszt velünk - úgy, hogy mindig kielégítően meg is magyarázza, hogy a betű a papíron miért működött, vagy nem működött aztán a filmvásznon. Christine Vachon, az egyik legsikeresebb amerikai függetlenfim-producer, Killer Films nevű cége csinálta többek közt a Kölykök -et, Konyv: A kaszabmano boldogságtól ordítani -t, a Velvet Goldmine -t és Fiúk nem sírnak -ot. A "cselekmény" "konyv: A kaszabmano" szálon fut: Vachon a kezdetektől a nyolcvanas évek közepe mostanáig elmeséli karrierjének fő fordulópontjait, amit meg-megszakítanak az épp futó produkcióival kapcsolatos naplóbejegyzései és a vele dolgozó filmesek keretes írásai, akik velősen beszámolnak a Vachonnal való szakmai együttműködésükről. Talán ez így száraznak hangzik, de mivel olyan filmekről van szó, mint a Távol a mennyországtól vagy A hírhedta megszólalók pedig olyan művészek, mint Todd Haynes vagy John Cameron Mitchell, valójában cseppet sem az. A könyv legnagyobb tanulsága talán az, hogy még Amerikában is, még egy olyan producernek is, mint Vachon, hatalmas küzdelem létrehozni ezeket a nem nagy stúdiók által pénzelt filmeket - és mi meghatódva olvashatjuk ki a sorok közül azt a hihetetlen szeretetet és hitet, ami nélkül nyilván már réges-rég feladta volna és valami nyugisabb állás után nézett volna. Sajnos magyarul eddig?

Bár a borítón csak Marlon Brando neve szerepel öles betűkkel, valójában Robert Lindsey író-újságíró szerkesztette kötetbe Brandóval folytatott hosszú beszélgetéseinek anyagát. Hagyományos életrajz, amely legelső emlékeitől kezdve tahiti visszavonultságban töltött utolsó életszakaszáig meséli el a színészóriás életét. Kendőzetlenül őszinte "igazi kapitális seggfej volt" - mondja apjáról és természetes stílusban tárulkozik fel. Fenntartások nélkül lelkesedik egy-egy filmesért, akivel együtt dolgozott Elia Kazanról kijelenti, hogy "az egyetlen, aki igazán inspirálni tudott"cseppet sem tartja cikinek megosztani konyv: A kaszabmano állatok iránti rajongását az egyik bájos fotón mosómedvéjével látható és öniróniában sem szűkölködik rengeteg nőügyére így reflektál: "mindig azt gondoltam, hogy valami - valaki - valahol biztosan vár rám. Várt is: csillagászati összegű tartásdíjak". Habár Lindsey állítása szerint Brando sokkal szívesebben beszélt emberjogi tevékenységéről, mint filmes pályafutásáról, ez a kész művön nem érződik, kedvenc filmjeiről kedélyesen anekdotázik, a Keresztapá -val kapcsolatban például elmeséli, hogy az olasz maffia tagjai rendszeresen kijártak a forgatásra, és egyikük még meg is hívta Brandót ebédelni. A 'es könyv magyar fordítását tavaly adták ki, szinte bármelyik könyvesboltban megtalálható. Bujdosó Bori Cím: Hogyan készül a film? Making Movies Ki az író? Sidney Lumet életmű-Oscarjának örül. William Goldman régebben és mostanában. Christine Vachon előadást tart a produceri szakmáról. Marlon Brando A vágy villamosá -ban. Ezek is érdekelhetnek.

Hallottál már a kaszabmanókról? Jártál már a lávatündérek birodalmában? Konyv: A kaszabmano már el egy Szerencsejáték-város sosem látott, zord vidékre? Még nem? Akkor talán itt az ideje, hogy megismerkedj a legújabb fantasy mesehősökkel! A kaszabmanó egy igazán eredeti, izgalmakkal és rejtélyekkel átszőtt ifjúsági kalandregény. Dér Adrienn lebilincselő mesekönyve egy fantasztikus világba kalauzolja el kis olvasóit, ahol lávatündérek jönnek-mennek, sétapálcás kaszabmanók masíroznak, az utakat hiúzkövek borítják, és a legnagyobb természetességgel bukkannak fel griff-fiókák, vagy egy óriás rozmár a sivatagban. De nem mellesleg találkozhatsz vérmes orbitázzal, ormányos légybocáffal, mákszemű sündörgőkerékkel, céklafülű kalandorjetivel, ahogy jégcsapszarvú búgókecskével is. Izgalom, kaland, ármány és sok nem várt fordulat: dőlj hátra és hagyd, hogy téged is konyv: A kaszabmano ragadjon A kaszabmanó! A történet főhőse Ede, a kis kalandor, akit majd meg esz a kíváncsiság, hogy beleolvashasson édesanyja legújabb kéziratába. Anyukája ugyanis írónő, és meséi a lávatündérek kalandjairól szólnak. De most nincs itthon.

A kisfiú konyv: A kaszabmano az adandó alkalmat, belopózik a dolgozószobájába, megszerzi a kéziratot és mohón beleveti magát az olvasásba. De nem számított rá, hogy hamarosan maga is a mese részese lesz. A könyv egyszer csak beszippantja, és a következő pillanatban a lávatündérek birodalmában találja magát. A fiú érezte, ahogy a teste megnyúlik, mint a rágógumi. Papírillat lengte körbe, és egy olyan helyen siklott keresztül, ahol betűk alkotta katonák harcoltak egy betűtorony lábánál, egy másik irányba tekintve egy betűteknőst látott egy betűborz társaságában sétálni a sűrű betűrengetegben. De mindez nem a véletlen műve volt. Kiderült, hogy a lávatündérek nagy veszélyben vannak, és szükségük van a fiú segítségére. Fogadója és kísérője Samuaki maga is egy lávatündér. Hosszú, lapos fülei vannak, és áttetsző konyv: A kaszabmano erezetében csillogó, vörös láva csordogál. Samu tüstént a Lávabirodalom királynőjéhez, Lavinához vezette a fiút, ahol megtudta, hogy valaki ellopta a lávagömbjüket. Márpedig ha nincs a vulkánjukban a gömb, a láva kihűl, és vele együtt ők is odavesznek. Az idejük pedig vészesen fogyatkozik. A lávatündéreknek sok ellenségük van, hiszen mindenki a lávafolyam irányítására vágyik vagy éppen főszerepre Ede anyukájának könyvében.

De a lopással mindenekelőtt a rubintsárkányt gyanúsítják, és azt feltételezik, hogy a kaszabmanókat bízta meg, hogy ellopják neki. A kaszabmanók már csak ilyenek: elvégeznek ezt-azt, jó fizetség fejében. Lehet, hogy nem a legjobb jellemek, de a megbízást azt mindig pontosan teljesítik. A kaszabmanók egyébként hiú népség, ruhájukat saját maguk kaszabolják és rendre nagyon elégedettek vele. Zöld színű, festett arcú, cilinderes fazonok. Nevük viszont nincs, egymást csakis az arcuk mintázatáról ismerik fel. Hogy mégis konyv: A kaszabmano került Ede mindennek a közepébe? Léteznek konyv: A kaszabmano térképek. Minden könyvnek van ilyen, és állandóan változnak, attól függően, hogy hányan olvasták már a könyvet. Látszik az is, hogy ki olvassa most, vagy ki felejtette nyitva. Úgy működnek, mint egy érintőképernyő, és bárkit át lehet húzni rajtuk. Amint megszületik a könyv, vele együtt megjelenik a térkép is. A legújabb részé még egészen pici, elfér a tenyeremben. Ezek a térképek ugyanis változtatják a méretüket. Mindig annál nagyobbak, minél többen olvassák az adott könyvet. Kezdetben csak egy ház van rajta, mégpedig az íróé. Majd ahogy a kézirat elkerül az olvasóhoz, úgy lesz a térkép is egyre nagyobb. Így került Ede ide a mesébe. Sajnos az eredeti tervük — áthúzzák és megkérik az írónőt, hogy kerekítsen jó véget a történetnek — nem vált be, hiszen ő valahol máshol volt akkor. Tovább keresni sem tudták, hiszen az idő egyre csak sürgette őket. Mivel Ede az írásban sajnos nem tudott segíteni, új tervet kellett kieszelniük. Szerencsére a fiú mind termetben, mind alkatban hasonló volt a kaszabmanókhoz: épüljön hát be közéjük, hátha sikerül valamit kiderítenie. Edének tetszett a kém-meló, örömmel elvállalta a feladatot. Különleges fürdőt vett a zöld színért, pompás sminket kapott az álcáért, egy csinos frakkot és egy hetyke csokornyakkendőt a jó megjelenésért. Egy cilinder a fejére, egy sétapálca a kezébe, és jöhetett is a jellegzetes berogyasztott manójárás… mit tagadjuk, pompás kaszabmanó vált belőle.

A veszélyes útra társai is elkísérték a fiút. Vele tartott természetesen Samu, aztán a térképész, Kapisztrán, és a lávahadsereg vezetője, a szigorú Tivadar kapitány harcosaival. Na meg Ede iskolatársa, Lali, a kis potyautas. Ő ugyanis csak tévedésből egészen pontosan turpisságból került ide titokban "konyv: A kaszabmano" ő is elolvasta elcsente a könyvet, így őt is átrántották a lávatündérek. Lalinak vannak rossz dolgai, és vannak aranyosak is, például az állandó konyv: A kaszabmano. Ede nem is igazán szerette, vagy inkább értette meg őt. Tulajdonképpen bosszantotta, hogy belekerült ő is a történetbe, de nem volt mit tenni, az idő sürgetett, így hát velük tarthatott ő is a küldetésben. Vajon sikerül a két rivalizáló fiúnak az út végére összekovácsolódnia? Elképzelhető, hogy konyv: A kaszabmano megkedvelik egymást? Most már minden készen állt ahhoz, hogy bevessék magukat a misztikus mesebirodalom legmélyébe. Kalandjuk során megismerkednek jó és rossz szerzetekkel, barátságosokkal és különcökkel. Találkoznak meghökkentő dolgokkal, mókás furcsaságokkal, na meg különös rejtélyekkel. Ahogy kis csapatuk belép egy Teleportpincébe lásd: ajtók fentmáris a kaszabmanó birodalom szélén találják magukat. Mert arrafelé ezek a dolgok így működnek. Innen azonban Edének egyedül kellett helyt állnia. De ez cseppet sem volt veszélytelen, a fiúnak sok leleményességre és bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy elérje, amivel a lávatündérek megbízták. Először is át kellett vágnia a miniatűrök birodalmán, aminek a miniatűr, szúnyoglovas harci konyv: A kaszabmano cseppet sem örültek. Sikerül végül mégis átérnie? Vajon be tud épülni a kaszabmanókhoz, és kiderít valami fontosat? Vagy más megoldást kell találniuk? Bárhogy is, nagyon kell igyekeznie: Ede maszkja csak pár óráig marad fent, és a lávatündérek ereje pedig egyre csak fogyatkozik…. Ezután a kis csapat útja a baljós Árnyak erdején át vezet, ahol gazdagabbak lettek egy hátborzongató kalanddal.

Majd egy különös városba érnek, aminek már a neve is egészen különleges: Sonkásvezér-tájcsere, vagy Sonkástáj-vezércsere? Esetleg Encseko-rejtészvásár? Ráadásul folyton változnak. Ezt csak egy rejtész fejthetné meg, ha lenne idejük rá. Azonban ennek a városnak nemcsak a neve furcsa, hanem a lakói, és az átutazók is. Például a légynek kinéző, de zsiráfnyakú, tehénfejű, ormányos légybocáf, vagy a mákszemű sündörgőkerék. Egy pénznyelő szerencsejáték-fogadóban szállnak meg, ahol leginkább Félkörű Rab-ló Negyeddelés Pókerrulettel játszanak a betérő vendégek. Itt még a zsákbamacska sem veszélytelen, mert általában szörny a nyeremény. De tök finom a töklimó, és megismerkednek egy szimpatikus kalandorjetivel is. Végre ki is pihenik magukat, ám reggel mégis meglepetés várja őket. Arról megfeledkeztek, hogy a Szerencsejáték-városok utazó városok. Nem tudni, hogy a betérőt hol teszi ki másnap. Mikor felébrednek, Edéék az Egérodvas-Zsupszleveles erdőben találják magukat. A csapos, azaz a jégcsapszarvú búgókecske tanácsára egy idegenkalauzoló segítségét kérik, aki nem más, mint egy magányos kaszabmanó. Edéék nem válogathatnak, és sietősen üzletet kötnek vele. De vajon megbízhatnak benne? Ahogy kiléptek a kapun, a kaszabmanó sietősen körbekémlelt, majd az egyik fához igyekezett, és megcsiklandozta annak a törzsét. A fa mocorogni kezdett, megrázta magát, a levelei pedig csúszdaként egymásba hajlottak. A többi fa ugyanígy tett. A kaszabmanó azon nyomban felpattant rá, és sebesen végigsiklott rajta … Ede és Lali feltartott kézzel, hújjogva csúsztak a lávatündérek után. A madarak cincogó fütyörészése halk zúgássá tompult mögöttük, amikor a csúszda egyszer csak véget ért, Edéék pedig egy függőleges csövön keresztül egy házban landoltak. Mi lehet ez az újabb állomás? Kedves ház ez, vagy inkább ellenséges? A kaszabmanó jó útra vezeti őket, vagy valami hátsó szándéka lenne? Mit rejteget a zsákjában és mi lehet a titka…? Hogy kerül hozzájuk egy griff-fióka?

Ki akarja megkaparintani, és ki követi folyton őket?