Konyv: A babahaz urnoje


Konyv: A babahaz urnoje

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 605854622
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 15,75

MAGYARÁZAT:Konyv: A babahaz urnoje

Amszterdam, A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget. Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni. Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai. Jessie Burton ben született. Első regénye, A babaház úrnője ben jelent meg, melyet Anglia legnagyobb könyvesbolthálózata, a Waterstones az év könyvévé választott. A szerző jelenleg második művén dolgozik. Stefan Spjut - Stallo Svédország vezető természetfotósa rendkívüli képet készít kisrepülőgépe fedélzetéről. Egy medve látható rajta, hátán furcsa lényt cipel. A fotós szerint egy troll lehet. Ez idő tájt nyoma veszik egy kisfiúnak az egyik dalarnai erdőségben. Az édesanyja szerint egy óriás rabolta el. Soha többé nem kerül elő. A fotós unokája, Susso saját kriptozoológiai, azaz mitikus lények felbukkanásaival foglalkozó honlapot üzemeltet. Amikor egy idősebb nő felhívja, és beszámol egy törpenövésű, szőrös kis lényről, akit a telke körül látott ólálkodni, Susso azonnal a helyszínre siet, és térfigyelő kamerát szerel fel. Amikor a nő unokája is eltűnik, az egyetlen nyom a kamera homályos képe a furcsa lényről Spjut trolljai elemi erővel sűrítik magukba a meg- és felfoghatatlant: azt, amitől rettegünk, de megismerni vágyunk, sőt, üldözünk.

A Stallo különleges thriller, amelyben a feszültséget a természetfeletti misztikuma erősíti, olyan szuggesztív valóságosságot kölcsönözve így a trolloknak, amilyennel ritkán találkozik az olvasó. Húsz év után felidéződnek benne az értelmetlen pusztítás, a személyes tragédiák, de a feltétlen barátság és a szerelem pillanatai is. Újbóli látogatása során felkeresi régi barátját és segítőjét, Marint, megismerkedik az elbűvölő Sandrával, de találkozik régi konyv: A babahaz urnoje, a zsarnok férjétől nemrég "konyv: A babahaz urnoje" Petrával is. Chris megdöbbentő helyzettel szembesül, amikor rájön, hogy Sandra Petra lánya. A megrázó felismerésen túl a férfinak egy titokzatos üldözővel is meg kell küzdenie, aki az életére tör. Egy összetört veterán autó azt jelzi, az ámokfutó talán mégis eléri a célját… Mi köze az egykori háborúnak a férfi és a két nő mai sorsához? És mit akar a rejtélyes üldöző? A nyomozást a kétgyerekes családapa, Benedict Devlin felügyelő vezeti, és mindössze két nyom áll rendelkezésére: egy aranygyűrű az áldozat ujján és egy régi fénykép. Nem sokkal később újabb tinédzsert gyilkolnak meg, és a helyzet még tovább bonyolódik, amikor Devlin rájön, hogy aktuális esetének köze van egy prostituált huszonöt évvel korábbi eltűnéséhez. Miközben a havazás egyre erősödik, nemcsak az észak és dél, hanem a jó és rossz, a bosszú és igazságszolgáltatás közötti határ is elmosódik.

Az ír Brian McGilloway első regénye nem véletlenül nyűgözte le hazai közönségét: fordulatokban bővelkedő cselekménye és árnyalt karakterei kötelező olvasmánnyá tették a krimirajongók számára. Napjait kitölti a gondoskodás két kisfiáról és a háztartásról, társasága a játszótéri anyákra korlátozódik. Amikor fiai kinőnek a babakorból — nagyon várta ezt a pillanatot —, lelkesen készül visszatérni szenvedélyéhez, a festéshez, és újra több figyelmet szentelnek a kapcsolatuknak férjével, Dickkel. Azonban még alig élte bele magát, hogy visszakap valamennyit a szabadságából, amikor egy hajnalon újra pozitív terhességi tesztet tart a kezében. Soniában érzések lavinája szabadul el, és hiába küzd ellenük, konyv: A babahaz urnoje hónap múlva konyv: A babahaz urnoje sodorják. Ekkor a nő sajátos módját választja annak, hogy szembenézzen az életével, újra megtalálja önmagát, amit épp végképp elveszni konyv: A babahaz urnoje megteszi, ami minden anyának megfordul a fejében olykor, magához veszi a slusszkulcsot, és egyszerűen megszökik a saját életéből. A szerző izgalmas, végletesen őszinte, újszerű és nagyon személyes hangvételű könyvében maradéktalanul leszámol az anyaság köré szőtt mítoszokkal, és kendőzetlenül tárja olvasói elé Sonia ellentmondásos érzelmeit, vívódását, nem hallgat finomkodva a terhesség testi következményeiről, a fiatal nő és anya botlásairól, eltemetett vágyairól sem.

"Konyv: A babahaz urnoje" az idilli képet véres gyilkosság zavarja meg. Nem is egy. A helyi rendőrség rangidősére, a csendes és határozott Knutas főfelügyelőre, álmatlan éjszakák várnak. Az áldozatok múltjának mélyén kutakodva olyan eseményekre bukkannak, amelyekre senki sem számított. Az egyre kilátástalanabbnak tűnő nyomozás közben konyv: A babahaz urnoje nyugodt főfelügyelőnek meg kell küzdenie kollégái türelmetlenségével, a konyv: A babahaz urnoje, a magánnyal és saját lelkiismeretével is. Hiába próbál objektív és kívülálló maradni, munkája szép lassan átszivárog a mindennapokba, a magánélet legvédettebb zugaiba is. S közben a nyomás napról napra nő. Mari Jungstedt világszerte több millió eladott példánnyal az egyik legnépszerűbb svéd írónő, aki nőként nem csak nőkhöz szól. Camilla Läckberg: Emma és Johan, a könyvbeli pár olyan karakterek, akiket igazán lehet szeretni. A festői gotlandi környezettel és a nagyszerű cselekménnyel együtt máris kész a tökéletes recept egy jó könyvhöz. The Guardian. Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. "Konyv: A babahaz urnoje" aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton Paula Hawkins első thillere azonnal a bestsellerlisták első helyezettje lett.

Tizenkét nyelvre már lefordították, vitathatatlan, hogy meglepetését tartja kezében az olvasó. A benne ábrázolt Kína a valóság és a fikció országa egyszerre, és olyan kérdésekkel is foglalkozik, amelyek égetően aktuálisak. Mi történne akkor, ha egy olyan ország válna gazdasági szuperhatalommá, amelynek belső rendszerében a politikai elnyomás a meghatározó? Milyen következményei vannak Kína afrikai elkötelezettségének, és vajon az emberek ennek a politikának a bábjaivá válhatnak-e? Főként családhistória, ám egyúttal egy nyomozás története is történelmi színfalak előtt. A főhős, a kamaszból férfivá érett Ignace mindent latba vetve kutat, hogy megfejtse a családját körüllengő, nyomasztó titkot. Wallander felügyelőt meglepi a hír: a holttestek fogazatukból ítélve feltehetőleg oroszok. A szálak végül Lettországba, Rigába vezetnek Megtagadom, hogy megbocsássak. Megtagadom, hogy felejtsek. Egy kora reggelen Oslo külvárosában két férfi véletlen találkozásának vagyunk tanúi. Tommy és Konyv: A babahaz urnoje harmincöt éve nem látták egymást, de valaha a legjobb barátok voltak. Együtt nőttek fel egy apró kelet-norvégiai faluban - Jimet mélyen vallásos édesanyja nevelte, Tommy pedig testvéreivel együtt magara maradt szadista apjával, miután anyja megszökött a családtól. Egy napon elege lesz a folyamatos bántalmazásból, és egy baseballütővel eltöri apja lábát. Az apa ezután eltűnik, ő és testvérei pedig pár felhőtlen hét után nevelőszülőkhöz kerülnek. Tommy mára meggazdagodott, vadonatúj Mercedesszel jár, míg Jim szociális segélyen tengődik. Per Petterson szikár, hajszálpontos prózája szilánkonként eleveníti fel a múltat, és az olvasó szinte sorról sorra jön rá, hogyan és miért alakult úgy a szereplők élete, ahogy, és mi történik a sorsdöntő találkozás után.

A kicsi nyakában ezüstláncon egy félbetört medál, a takarójára tűzve pedig egy levél, mely így szól: "Kérjük, gondoskodjanak a mi kis drágaságunkról. Annie a neve, és mi nagyon szeretjük. Október án született. Hamarosan visszajövünk érte. Egy fél medált a nyakláncán hagytunk, a medál másik felét megtartottuk, tehát ha visszajövünk érte, ebből tudják majd, hogy ő a mi kicsikénk. Többnyire önmagukat keresik, és e célból hosszú, fáradságos utakra is vállalkoznak. Vannak, akik befelé utaznak, a lélek mélységeit kutatják, mások valóságos utazásra indulnak, testüket és lelküket egyformán próbára teszik. Ők a zarándokok, akik a világ zarándokútjait járják, az El Caminót, ellátogatnak Rómába, Lourdes-ba, Nepálba. Útjuktól legalább annyira remélnek kalandokat, élményeket és szerelemet, mint lelki megbékélést. Első pillanatra a Vadon hasonló krónikának tűnik. Ám a szerző se nem középosztálybeli, se nem középkorú. Cheryl Strayed útja szeszélyes ötlettel indul, de ő ehhez a szeszélyhez makacsul ragaszkodik. Anyja hirtelen jött betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak és eltűntek, házassága megromlott. Életének következő éveiben egymást érték a kudarcok. Egyedül maradt mindenféle értelemben. Egy sportboltban esett pillantása a legjelentősebb amerikai túraútvonalról szóló útikönyvre. Elolvasta a szöveget: a túra teljesítése először csak homályos ötlet volt, majd egyre inkább alakot öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte. Zarándoklata mérfölden és három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények között. Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra, testileg és lelkileg egyaránt. Kötetében kiváló láttató erővel idézi fel a hosszú gyaloglás keserves és felemelő pillanatait. Szenvedett a fájdalomtól, az izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont felemelte.

Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása elsöprő és alapvető élményt jelentett számára. A kitüntető figyelem még csak nem is egy emberre, hanem egy alacsony termetű, görbe lábú versenylóra irányult.

Amszterdam, A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget. Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni. Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai. Jessie Burton ben született. Első regénye, Konyv: A babahaz urnoje babaház úrnője ben jelent meg, melyet Anglia legnagyobb könyvesbolthálózata, a Waterstones az év könyvévé választott. A szerző jelenleg második művén dolgozik. Eredeti megjelenés éve: A könyv stílusa már az elején magával ragadott, a baljós hangulata, amikor már előre tudod, hogy itt valami hamarosan történni fog, olyasmi, amire biztosan nem számítasz majd. Szerettem a történetet, a sötét és néhol lehangoló hangulata ellenére is. A könyv szereplői mind nagyon különleges karakterek voltak, de Nella került hozzám a legközelebb. S amikor a történet már egyértelműen a tragikus végkifejlet felé közeledett, Jessie Burton még olyanokat csavarintott rajta, hogy nem győztem kapkodni a fejemet. Végtelenül unalmasan volt elmesélve… De a könyvből készült sorozat nagyon jó, melegen ajánlom. Egyértelműen az év egyik kellemes meglepetése lett számomra ez a könyv.

Nem tökéletes persze, viszont a könyv témaválasztása sajnos örökzöld aktualitásként tapos a jelenkori mindennapjainkon is. Ez önmagában persze még nem lenne kiemelkedő, örökérvényű lózungokat igazságokat bárki tud puffogtatni oldalon, Burtonnek viszont sikerült hatásos formában és többféle értelmezési rétegbe burkolva megírnia a történetét. Ennek nyilván részben az az oka, hogy egyrészt spoilermásrészt pedig szerintem a regényben megjelenő egyéb általános társadalmi problémák hangsúlyosabban jelennek meg. Persze lehet, hogy ez is csak a percepció miatt van így. A faji, vallási és nemi alapú kirekesztés és megbélyegzés, a másság elfogadása és úgy általában az egymás iránti tolerancia kérdése sajnos annyira átitatja mindennapjainkat, hogy ezek váltak számomra a könyv fő motívumaivá is. A Babaház úrnője pontosan évvel játszódik korábban, de a regényt olvasva, mintha megállt volna az idő, kellemetlen deja vu tölti el az olvasót az ismerős helyzetek láttán. Szomorú tablója lett ezzel a könyv az emberi kicsinyességnek, a babonás oktalanságnak és az ismeretlentől való zsigeri félelemnek, melyeken nem tudott falat ütni a civilizációnk az elmúlt évszázadok során. A babaház úrnője, mint regény olvasmányos és kellemes stílusú. A dramaturgiában bele lehetne kötni itt-ott spoilerde ez talán elkerülhetetlen is volt annak konyv: A babahaz urnoje, hogy a Johannes Brandt házában élő öt személy mennyiféle személyes és társadalmi konfliktus forrása és hordozója. Jesse Burton bravúrja, hogy a különböző, szálak nem gabalyodnak össze egy értelmezhetetlen csomóvá, hanem egymást erősítve, egyre szélesebb ablakot nyitnak a fentebb sorolt problémákra.

A babaház úrnője a jelenünk gondjainak tükre, melyre a fény egy olyan homályos múltból vetül, amit már régen magunk mögött kellett volna hagynunk. Se nem lektűr, se nem szépirodalom. Izgalmas, közérdekű témákat tárgyaló, Vermeer-vászonra írt thriller. És megint egy elsőkönyves. Nella karakterfejlődése szó szerint száguld, három hónap alatt olyan változásokon megy keresztül, hogy már-már irigykedni kezdtem a képességeire. A fokozatosság elvét jobban szeretem, itt határozottan elkélt volna. Idétlen történések, cselekvésképtelen szereplők. Itt is lett volna mit javítani. A diskurzusok nem kis része esetlen, merev, olyan, mintha egy kevésbé jó minőségű társalgási kézikönyvből szerezték konyv: A babahaz urnoje ismereteiket. Vannak félbehagyott karakterek, amiket kár volt így hagyni, mert sokat adhattak volna konyv: A babahaz urnoje a couleur locale-hoz. A legvonzóbb a miniatűrkészítő figurája. Titokzatos, sokat mindent? Vagy éppen ő az, aki segít kibogozni a fonalat? Nos, többek között ez az, amiért érdemes elolvasni Konyv: A babahaz urnoje babaház úrnőjét :. No meg azért, hogy rájöjjünk, nil novum sub sole, A nők szabadság után áhítoznak, önállóságra vágynak, jé, ez ma is így van, a Könnyű, de nem könnyed olvasmány.

Csupa-csupa komoly, nehéz témával foglalkozik. Én azt mondom, érdemes elolvasni, noha az elején az ember hajlamos mindazt, amit lát, játéknak venni. Nem az. Ha babaház, akkor Ibsen és a Nóraez jutott azonnal eszembe a címről. Az amerikai elsőkönyves, fiatal szerző nő, és szintén van véleménye a témáról. Visszavisz bennünket az időben Amszterdamba, az as évekbe. Izgalmas történetet hozott létre, sok titkot sorakoztatott fel és komoly kérdéseket fogalmaz meg: hol a nő szerepe a családban, a társadalomban? Hogyan tudnak együtt élni egy titkokkal terhelt család tagjai? Tolerálható-e a másság egy konzervatívan vallásos közegben? Margócsy Dániel utószava sok kérdésre választ ad, jól kiegészíti a regényt. Alig bírtam letenni, pedig húzott magával a mélybe. A történet sötét hangulata mellett a cselekmény úgy vonzott "konyv: A babahaz urnoje" a mágnes. Ennek ellenére néha muszáj volt a felszínre törnöm és félretennem, mert levegőt kellett vennem a XVII. Egyébiránt nagyon tetszett, ahogy a Petronella új családjának sorsát kibontja a szerző, ahogy a korabeli világot irányító szabályok és lehetőségek között próbálnak a szereplők eligazodni, bár néha vergődésnek tűnik a megállíthatatlan végzet felé. A vége meg olyan volt mint az eleje, kiismerhetetlen és jó sok kérdést hagy maga után megválaszolatlanul. Ezekre pedig inkább csak megsejthetjük a választ, ahogy a főszereplő is csak sejtelmekkel kezd bele új életébe. Bár az értékelésből nem tűnik ki egyértelműen, de örülök, hogy elolvastam.

Margócsy Dániel utószavának pedig még ennél is jobban. Azt már csak utólag konstatáltam, hogy elsőkönyves íróval van dolgom. Jó volt, na. A babaház úrnője a tizenhetedik században aranykorát élő Amszterdam magányos és gyanakvással teli világába, vezeti be az olvasót, ahol a nők másodrendű szerepet játszottak a társadalomban, és ahol a gazdag polgárság kevéssé tolerálta a szexuális másságot. Ide érkezik meg vidéki családjának búcsút mondva a tizennyolc éves Petronella Oortman, hogy megkezdje házaséletét férjével, Johannes Brandttal, és itt változik meg teljesen az élete pár hónap leforgása alatt. Lakosai a világ minden szegletével kereskedtek. Hihetetlenül sikeres, ugyanakkor hihetetlenül kegyetlen volt a gyarmati kereskedelem. Mindeközben pedig Hollandia felvirágzott, Amszterdam meggazdagodott, és a bevándorlás központjává vált. Egymás mellett laktak a harmincéves háború által sújtott területekről érkező németek, a Franciaországból menekült hugenották és a hazájukból elűzött portugál zsidó kereskedők, akik magukkal hozták fekete és szintén zsidó vallású szolgáikat is. Noha Amszterdamban a különféle nációk egymás mellett élése a korhoz képest meglepően békés volt, a regény jól mutatja e tolerancia határait.

A katolikusok nem házasodhattak protestánsokkal, a mennoniták szigorúan elkülönültek a kálvinistáktól, a szefárd zsidók nem mindig akartak közösködni az askenázikkal. De kétségkívül a feketék helyzete volt a legrosszabb. A nők helyzete szintén nehéz volt, kevés lehetőségük nyílt az önálló érvényesülésre, noha Amszterdamban még mindig több, mint a legtöbb korabeli európai országban. A korban a kétkeresős családmodell volt érvényben, a legtöbb családot a férfi egyedül nem tudta eltartani. A feleség így általában dolgozott, de a férj irányítása alatt, és csak akkor tudta maga vezetni a konyv: A babahaz urnoje, ha már megözvegyült. A korabeli Amszterdamban nemcsak a nők szerepe volt problematikus: a hollandok konyv: A babahaz urnoje szexuális mássághoz szintén kevés megértéssel viszonyultak. A törvény szerint a házasságon kívüli szexualitás minden formája, továbbá a nem gyermeknemzés célját szolgáló aktus szigorúan tiltva volt. A Babaház a társadalom által tiltott és a szereplők által elhallgatott kapcsolatok tragédiájáról szól, a hagyományos nemi szerepekbe kényszerítés zsákutcáiról, Petronella Oortman valóban létezett noha a regényben szereplő Petronellának kevés köze van a valódihozés valóban volt babaháza, amit ma is meg lehet tekinteni az amszterdami Rijksmuseumban.

Jessie Burton regényének első pár fejezete még megrémisztett, hogy itt csak valami nagyon egyszerű romantikus történetet kapunk. Aztán persze kiderült, hogy közel sem erről van szó… A Brandt-ház minden lakója rejteget valamit, amit nem szeretnének, ha napvilágra kerülne. De amint belekerül a képbe Nella és a babaház, többé semmi sem maradhat titokban. A legérdekesebb az, hogy a Rasszizmus, a nők egyenlőtlensége, kapzsiság, a másság bármilyen formájának elítélése sajnos még mai napig az életünk része. Sok embernek kell álarcot hordania, amelyet csak behúzott függönyök között mer levenni. Mindehhez háttérül szolgál Amszterdam, a vizek városa, ahol mindig kicsit képlékenynek érezheti az ember a létet, ahol a természet bármikor úgy dönthet, mindent romba dönt. A város különleges miliője végig belengi a könyvet, tökéletes hátteret adva konyv: A babahaz urnoje az alapvetően nagyon nyomasztó regénynek. Talán egyszer eljön az a világ, amikor nem érezzük úgy, hogy csak légvárakat vagy babaházakat építhetünk. Elég sokat vártam ettől a könyvtől.

Talán azért, mert az első oldalak egyikén egy valódi babaház fotója látható, amit ma a Rijskmuseumban őriznek és egy bizonyos Petronella Oortman tulajdona volt, konyv: A babahaz urnoje azért, mert mágikus realistának címkézték, és ez a kettő így együtt kellemesen bizsergető kíváncsiságot váltott ki belőlem. Utólag tűnődve konyv: A babahaz urnoje nem tudom, mit is akart elmesélni ez a történet. Adott egy erős felütés, egy fiatal lány, szinte még gyermek, jól megfontolt férjhez adása egy gazdag amszterdami kereskedőhöz a Egy ponton aztán a regény valami egészen különös irányt vesz, sorra esnek ki a csontvázak a ruhásszekrényből. Ez elvben kellően felpörgeti a cselekmény drámaiságfaktorát, de egy idő után kezdtem úgy érezni, hogy átestünk ama bizony ló túloldalára: kissé sok itt az egy négyzetméterre eső deviancia és néma lázadás. Nem muszáj egyetlen háztartásba és így egyetlen regénybe beleszuszakolni mindent, a nemi és faji elnyomást, illetve a szexuális másság üldöztetését. Na és hogy hol volt mindeközben a mágikus realizmus? Na igen. Természetesen a babaházban, de a miniatűrkészítő vonala aztán végképp vértelen maradt, sőt kidolgozatlan és befejezetlen.

A babák mágikus működése, és rejtélyes készítőjük fel-felbukkanása inkább valamiféle miszticizmust lopott a történetbe. Szerintem egy jó mágikus realista regényben a mágikus elemek olyan természetesen simulnak a realitás szövetébe, hogy ki se lehet bogozni őket onnan. Itt azonban szétestek a szálak és a színek, nem ért el hozzám a mintázat lényege.