Konyv: A lathatatlan birodalom


Konyv: A lathatatlan birodalom

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 676396139
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 12,65

MAGYARÁZAT:Konyv: A lathatatlan birodalom

Gerencsér Péter ben szerzett doktori fokozatot a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Iskolájában. Írások a kísérleti filmről. Budapest, Tudással a Jövőért Közhasznú Alapítvány, Prizma Könyvek 2. Dacára annak, hogy mindkét nemzetközileg jelentős, klasszikus filmteoretikusunk, Hevesy Iván és Balázs Béla egykorú írásai egyaránt bensőséges kapcsolatot ápoltak az avantgárd művészettel — és annak részeként a filmes avantgárddal —, szerény a témát konyv: A lathatatlan birodalom nyelven, összefoglaló módon áttekintő publikációk száma. Ami az alkotói oldalt illeti, ennek a fogadtatástörténeti hiányosságnak egyik magyarázata alighanem abban keresendő, hogy az as években a magyar filmtörténet lényegében kimaradt az európai avantgárd nemzetközi tendenciáiból, legfeljebb nagyon szűk keretek közé szorított stiláris hasonlóságokról beszélhetünk. Másrészt a kultúrpolitikai miliő sohasem kedvezett az avantgárd, majd évtizedekkel később a neoavantgárd hazai kulturális integrációjának. Ennek következtében Huszárik Zoltán as években készült kísérleti rövidfilmjei, majd azt követően a magyar neoavantgárd film triumvirátusának Bódy Gábor, Erdély Miklós, Jeles András művei belső előzmények nélkül, és szinte légüres térben voltak kénytelenek megszületni. Ugyanakkor még Huszárik experimentális munkáit is csak formai, és nem politikai-társadalmi értelemben lehetséges progresszívnek titulálni, mivel a tradicionálisnak vélt értékek védelmezésével […]. Ez a munka a publikációs tilalommal nem feltétlenül sújtott Nemes Károly A filmművészet kísérletező irányzatainak szerepe a filmművészeti realizmus megteremtésében című könyve, amely nemzeti alapon felosztva német avantgárd, francia avantgárd, szovjet montázsiskola, amerikai experimentalizmus vizsgál egy alapvetően nemzetközi, sőt transznacionális filmes korpuszt.

A fentiekben csak nagyon sarkítva felvázolt, részint megkésett, részint sporadikus, részint pedig számos vonatkozásban féloldalas alakulástörténet — melynek hatásai meggyőződésem szerint máig kitapinthatóak a magyar filmkultúrában — határozza meg az avantgárd konyv: A lathatatlan birodalom produktív és receptív deficitjeit a magyar diskurzusban. Önmagában is erénynek tekinthető, hogy ezzel a mostohán kezelt — vagy a címmel szólva: láthatatlan — filmes kategóriával egy filmtörténész önálló kötetben foglalkozik, mely alighanem a téma meghatározó hazai irodalma lesz. Tekintettel arra, hogy a szerző gyakorló filmkészítő is, tárgyára nem pusztán a vonatkozó szakirodalmak felől, hanem alkotói szemmel is ráláthatott. A szerző A láthatatlan birodalom. Írások a kísérleti filmről című munkájában zömmel az általa szerkesztett Prizma és a Filmvilág című filmművészeti folyóiratokban korábban megjelent tanulmányait gereblyézte össze, azaz kiterjedt kutatói-oktatói munka áll mögötte. Ez a fajta gyűjteményes megoldás azonban kevésbé képes számot vetni a tanulmány és a könyv közötti műfaji-mediális különbségekkel, melynek következtében Lichter műve nem minden esetben nélkülözi a koherenciaproblémákat.

Noha a szerző sehol sem állítja könyvében, hogy az itt egybegyűjtött szövegek egymásból logikailag szorosan következő, folytonosan olvasható szövegek volnának, melyeket egyetlen szigorúan betartott vezérelv vagy tézis kovácsolna össze, az önmagukban is megálló egyedi tanulmányok hermeneutikailag mégis csak más megközelítésmódot igényelnek könyvformátumban, mert a befogadó a lineáris olvasás során az előzmények ismeretében konstruálja meg későbbi előfeltevéseit és elvárásait. Az eredetileg különálló módon megjelentetett esszék effajta összeállítása az olvasónak legalábbis nekem gyakorta tűnik fragmentált szerkezetűnek, egyes gondolatok pedig olyan búvópatakra emlékeztetnek, melyek hirtelen eltűnnek a befogadó szeme elől, és a könyv más részein bukkannak a felszínre megint. Először a fogalmi hálóra koncentrálok, ezt követően a rendezőelvet veszem górcső alá, végezetül pedig az avantgárd film módszertani megközelítését a nemzetközi szakirodalom felől vizsgálom. Lichter Péter: A láthatatlan birodalom. Avantgárd, kísérleti, underground, non-narratív, absztrakt, nonfiguratív — hozzávetőlegesen a felsorolt terminusok képezik azt a fogalmi szövedéket, melyet a művészet- és filmtörténeti diskurzus gyakran reflektálatlanul egymás szinonimájaként használ tárgyának leírásához. Lichter Péter könyvét semmiképpen nem érheti az a vád, hogy ezeknek a címkéknek az eltérő használati módjaihoz ne viszonyulna kritikusan, sokrétűen járja körül a szomszédos fogalmakat. Fontos, hogy kitér a köztük lévő különbségekre, érzékenyen elemzi azok előfeltevéseit, mégis helyenként ellentmondásos következtetésre jut. A szerző roppant lényeges paradoxonra hívja fel a figyelmet, amikor a kísérleti t a tudományos világból importált kifejezésként tárgyalja, és annak értelmezési tartományát — lévén, hogy minden film kísérleti — megszelídíthetetlennek ítéli Az olvasó itt kissé elveszíti orientációs pontjait a fogalmak használatát illetően.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mind az experimentális kísérleti film, mind pedig az avantgárd film fogalmai használatosak a filmtörténeti diskurzusban, és ezeknek a fogalmaknak a szabatos definíciója alighanem merő ábránd. A terminológia konyv: A lathatatlan birodalom között Lichter kétségtelenül nincsen könnyű helyzetben, mégis sikeresen mutat rá azok árnyalatnyi különbségeire és implikációira. Ahelyett, hogy megpróbálnánk az avantgárd konyv: A lathatatlan birodalom, a kísérleti és az underground terminusoknak örökérvényű, minden próbát kiálló és pontos definíciót adni, érdemes ezeknek a fogalmaknak "konyv: A lathatatlan birodalom" értékeket tulajdonítani, és egy viszonyrendszer szövevényei között elhelyezni őket. A fogalmi háló kidolgozásánál véleményem szerint hasznos fogódzóként szolgált volna Havasréti Józsefnek az ellenkultúra fogalmával kapcsolatos okfejtése. Havasréti az underground kultúra, az ellenkultúra, az alternatív kultúra és a szubkultúra kifejezéseket a magyar neoavantgárd területén vizsgálva a következő konklúzióra jut:. Az »underground« és az »alternatív« kifejezések erősen diskurzusfüggők: nem annyira a társadalomtudományos beszédmód, mint inkább a kulturális, politikai, kritikai közbeszéd jellegzetes alkotóelemei. Egyrészt bármit jelenthetnek, másrészt inkább használják őket elhatárolódásra és az identitás meghatározására, mintsem arra, hogy pontosan meghatározzanak vagy leírjanak velük különféle kulturális jelenségeket.

Ezt a belátást kamatoztatva kérdéses, hogy mennyiben lehetséges az avantgárda kísérleti és az underground szavak jelentéseit normatív módon, kontextusaikból kiszakítva megzabolázni. A mindenkori domináns vagy intézményes kultúrával állnak szemben, azaz egy viszonyrendszer részeként ragadhatók meg. Mint majd a későbbiekben visszatérek rá, a filmek formai jegyei mellett szükséges hangsúlyt fektetni azok kulturális-politikai környezeteire is, ahogyan Lichter Péter számos esetben konyv: A lathatatlan birodalom ezt. Az avantgárd szó, abban az értelemben, ahogyan Lichter utal rá, minden kétséget kizáróan anakronisztikus, ha egy meghatározott időbeli periódus mozgalmaként határozzuk meg, de ha az avantgárdot ahistorikus módon a fennálló politikai, kulturális, esztétikai stb. Hadd illusztráljam ezt egy példával! Az amerikai médiateoretikus, Lev Manovich azt állítja, hogy az egykor avantgárdnak ítélt montázsesztétika és az Ember a felvevőgéppel Dziga Vertov, formai kísérletei az as évek videoklipjeinek elfogadott elveivé váltak, utóbb pedig a digitális technikákban standardizálódtak. Mindezek alaptapasztalata, hogy egy film avantgárd jellege diskurzusok közé ágyazva, nem pedig önmagában vizsgálható és érthető meg.

Hasonló vonatkozik a kísérleti film és a történetnélküliség, valamint a vele kéz a kézben járó absztrakt film összefüggésére is. Könnyedén lehetne persze érvelni ennek ellenkezője mellett, miszerint Wiene Caligari ja és Bergman Personá ja, vagy éppen Alejandro Jodorowsky, Derek Jarman és Jan Švankmajer filmjei értelmezhetők történetmesélőként is, de Lichter ezzel egy nagyon fontos összefüggésre utal. Az avantgárd filmek kétségtelenül hajlamosabbak mellőzni a narratívát — feltéve, ha a narratíva egzakt módon meghatározható, nem pedig egy széles skála fokozataiként gondolható el. Azt a kérdést, hogy az avantgárd filmek non-narratív természete olyan viszonyrendszerbe helyeződik, amely a domináns filmkultúrával áll szemben, részletesen vizsgálta "konyv: A lathatatlan birodalom" Malte Hagener. Az európai avantgárd film történetére fókuszáló Hagener arra az eredményre jutott, hogy az avantgárd film azért fonódik össze a non-narrativitással és az ezt kompenzáló absztrakcióval, mert a hollywoodi filmmel mint uralkodó filmkultúrával igyekezett polemizálni.

Mindez párhuzamba állítható Havasréti meglátásaival, melynek alapján egyes formai jegyek nem önmagukban, hanem kontextusaikban nyerik el értelmüket, és a non-narrativitás inkább politikai ellenálló cselekvés, mintsem eleve adott avantgárd formai sajátosság. Végezetül pedig röviden az absztrakt film fogalmának ellentmondásairól. Eltekintve attól, hogy szerintem a nem-ábrázolás önmagában még nem egyenlő a jelentésnélküliséggel, hanem — mint azt Patrícia Castello-Branco éppen a tiszta vizualitás kapcsán kifejti — a képek zsigeri hatásáról van szó, [ 7 ] ezt az elgondolást egy másik teoretikus megfigyeléssel egészíteném ki. Ezek a fogalmakban rejlő belső ellentmondások arra is felhívják a figyelmet, hogy milyen megoldhatatlannak látszó kihívásokkal kellett megküzdenie Lichter Péternek. A szerző jelentős érdeme, hogy többségében olyan szerzők életművével foglalkozik, akikről eddig roppant keveset lehetett olvasni magyar nyelven ha egyáltalánkülönösen ilyen széles megközelítésben és koncentrációban. Mint a fentiekben utaltam rá, a könyv helyenként megfigyelhető konyv: A lathatatlan birodalom problémái abból fakadnak, hogy a benne szereplő szövegek eredetileg önálló tanulmányként jelentek meg. Ami egyedi szövegek esetében működőképesnek bizonyul, az nem feltétlenül kompatibilis egy könyv esetében, nagyobb egység részeként.

Ennek illusztrálására elsőként az avantgárd időkezelésre koncentráló tanulmányt említeném, amely Peter Hutton filmjeinek formai elemzésével ér végethiányzik azonban az összegzés, a nagyobb perspektíva, így a szöveg ott szakad félbe, ahol az olvasó még várna valamit, a rész egy szerzői portré diadalmaskodik az egész az avantgárd időfelfogás felett. Egy másik példa: az amerikai absztrakt film kapcsán röviden előbukkan ugyan a német avantgárd egyik fő alakjának, Oskar Fischingernek John Whitneyre és Jordan Belsonra gyakorolt hatása 44de csak másik fejezetekben kerül kifejtésre ennek az alapvető esztétikai befolyásnak a jellege 81, Még ennél a szövegnél maradva, az olvasónak ismételten: nekem az a benyomása, hogy a tanulmányok határai néhány esetben nem ott képződnek meg, ahol logikailag indokoltak lennének, és a címek is túlterjeszkednek a megjelölt témán. A Molekulák és galaxisok fényei — A kaliforniai absztrakt film tendenciái című fejezet valójában nemcsak az amerikai experimentális filmre koncentrál, hanem a német abszolút filmre Hans Richter, Viking Eggeling, Oskar Fischinger is vonatkozik, vagyis lényegében a tanulmány fele másról szól, mint amit a cím ígér. Természetesen annyiban legitimálható ez az eljárás, hogy a német absztrakt filmet a szerző hatástörténeti szempontból, egyfajta előzményként tárgyalja. Mint azonban imént Fischinger kapcsán említettem, a szerző csak a könyv más részeiben tisztázza az összefüggéseket, de nem kerül szóba a közvetlen kapcsolat a fischingeri geometrikus avantgárd és a két Whitney James és John korai, Five Film Exercises — című szárnypróbálgatásai között.

Ezek mellett a tanulmányok sorrendiségét is lehetett volna másként megtervezni, mert nem minden esetben támogatják a lineáris olvasást. Az amerikai absztrakt filmről szóló fejezet után például a kortárs avantgárd filmre ugrunk A megmaradt látható — A kortárs absztrakt film legjelentősebb alakjaiaz ezt követő tanulmány azonban ismét visszatér az időben az es évek strukturalista-materiális filmjeire. A science-fiction műfajának az asztronómiai absztrakcióval való összefüggésére koncentráló A kozmosz metaforái című írás logikailag remekül passzolna a kaliforniai absztrakt filmről szóló szakaszt követő helyre, már csak annál fogva is, mert egy marginalizált magasművészeti gyakorlatnak a populáris film általi inkorporációját lehetne nyomon követni benne, ehelyett ez a szöveg a strukturalista film után következik. Némileg megbicsaklik a logika, amikor előbb olvashatjuk a könyvben a Stan Brakhage katalizáló hatásáról szóló tanulmányt A nyelven túli költészet — A kortárs lírai film Brakhage utánmint a róla szóló portrét Retina-szimfóniák: Stan Brakhageazaz az időben és hatástörténetileg későbbi tendenciákkal foglalkozó szöveg sorrendben megelőzi a korábbit.

Ezzel szemben Kubelka portréja csak később, és egy másik tanulmányban kerül szóba A kötetet alapjában véve az amerikai avantgárd rövidfilmes formái uralják, amely azt az érzést kelti az olvasóban, hogy a kísérleti film nagyban észak-amerikai hitbizomány. Csak a könyv második felének három tanulmánya fókuszál kimondottan az amerikai filmen kívüli világra. Szívesen olvastam volna a kortárs osztrák experimentális film egyik vezető alakjáról, Virgil Widrichról is, annál is inkább, mivel az általa alkotott Copy Shopkülönösen pedig a Fast Film a found footage egyik kitüntetett darabja, amely irányzattal Lichter kiemelten foglalkozik. Steve F. Widrich elutasítja az egyszerű digitális kompozitálást, hogy a fáradságos munkával készített, nyomtatott, tépegetett és hajtogatott origamiszerű animációt részesítse előnyben, ami létezése bizonyításának részeként szolgál. Ez a mű lényegében meghazudtolja a digitális kalózkodás könnyedségéről és egyszerűségéről, valamint a szerzői joggal védett anyagokat felhasználók kreativitásának hiányáról szóló kortárs diskurzusokat. Hasonlóképpen szívesen olvastam volna arról is, konyv: A lathatatlan birodalom a szerző szerint a kelet-európai művészek mennyiben járulták hozzá az avantgárd tendenciák formálódásához, mivel ez a kérdés rendszerint alulreprezentált a filmes avantgárd egyetemes diskurzusaiban. Gondolok itt nonfiguratív és ábrázoló áramlatokra egyaránt, melyek közül többek között a lengyel Stefan és Franciszka Themerson, a szerb Slavko Vorkapić, az konyv: A lathatatlan birodalom Maya Deren, a cseh Alexander Hammid, a lengyel Walerian Borowczyk, a szerb Dušan Makavejev, a cseh Jan Švankmajer, a litván Deimantas Narkevičius vagy az észt Ülo Pikkov neve említhető meg, némelyük emigrációja önmagában tanulságos. A kötet utolsó három szövegéből kettő számomra amiatt tűnik rendezőelvi szempontból problémásnak, mert megbontják a mű szerkezetének egységességét.

Közülük a Szemorgona — Avantgárd spiritualizmus Az élet fája című filmben című tanulmány azért konyv: A lathatatlan birodalom ki a sorból, mivel Pálos Mátéval közösen született, és az elemzés módjainak és terjedelmének különbségei látható nyomot is hagytak rajta. Az utolsó fejezet, a Láthatatlan határsértések — Kerekasztal beszélgetés a kortárs magyar kísérleti film helyzetéről pedig mind műfaját lejegyzett beszélgetésmind pedig tartalmát a konyv: A lathatatlan birodalom experimentalizmus tekintve szervetlen a többihez képest, mivel a könyv eddig a pontig magyarral nem, ehelyett nemzetközi tendenciákkal foglalkozott. Ez átvezet utolsó fejezetem témájához, Lichter munkájának személetmódjához és annak a nemzetközi kutatásokkal való összevetéséhez. Nem kizárólagosan, de Lichter Péter könyve módszertani szempontból döntően formai konyv: A lathatatlan birodalom és konyv: A lathatatlan birodalom portrék keretében igyekszik megragadni az avantgárd filmet. Amint korábban Lev Manovich kapcsán utaltam rá, az avantgárd avantgárdságát illetően a formai-stiláris vizsgálat önmagában nem mindig mutatkozik elegendőnek, mivel az avantgárd az ellenszegülés terepe.

Egyes technikák és formatörténeti ismérvek a későbbiekben már nem képesek a fennálló kritikájára, konyv: A lathatatlan birodalom az MTV-s videoklipek vagy a hollywoodi filmek montázsszerkezetük, attraktív vagy szürreális vizuális stílusaik és absztrakt elemeik dacára nem azonosíthatók olyan avantgárdként, mint a történeti avantgárd filmalkotásai, inkább azok formáit lúgozzák ki, immár mellőzve a domináns kultúrával való szembenállást. Ezért a filmek szélesebb értelemben vett politikai kontextusát is szükséges vizsgálni, politika alatt itt most nem csupán azt értve, amit általában szokás, hanem a társadalmi, kulturális és esztétikai rendszerekhez fűződő politikai viszonyt is idesorolva. Emiatt a kortárs filmtörténet bizonyos szegmensei a kultúratudományhoz fordulnak segítségül, amely az avantgárdot nem pusztán formai jegyek kombinációjaként írja le, hanem a fókusztávolság megváltoztatásával az ellenszegülést kulturális-politikai gyakorlatként tárgyalja. Kíváncsi lettem volna Lichter Péternek az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó szakirodalmakhoz fűződő kommentárjaira szélesebb reflexió keretében is. Többek között a német teoretikus, Peter Bürger klasszikus könyvét illetően, aki Az avantgárd elméleté ben nem egyes műalkotásokat vizsgál, pláne nem formai szinten, hanem gondolatmenetét a művészet intézményének fogalma köré szervezi, és a műalkotás koronként változó státuszára kíváncsi. Hasonló szemlélet jellemzi Malte Hagener már idézett Moving Forward, Looking Back című monográfiáját, amely oly módon beszél a két háború közötti avantgárd filmről, hogy lényegében alig ejt szót maguknak a filmeknek a tartalmáról. Vagyis az avantgárd filmet nagyon széles alapon vizsgálja, nem pusztán formák történeteként. Lichternél szintén szó esik a fesztiválokról, a politikai kontextusról, a populáris filmes gyakorlatok és a perifériára szorított avantgárd filmművészet kapcsolódási pontjairól, de zömmel a formatörténeti metodológia van túlsúlyban.

Még egyszer említve a már idézett példát: a szerző világosan megfogalmazza, hogy a második világháborút követően az avantgárd film gócpontja Európából Észak-Amerikába, azon belül is főként Kaliforniába tevődött át 12de ennek okait kevésbé boncolgatja. Ez a roppant lényeges kérdés viszont ugyanúgy az avantgárd vagy kísérleti film történetének részét képezi, konyv: A lathatatlan birodalom ha a válasz maguknak a filmeknek a tartalmából nem is kihámozható. Egyes vélemények szerint az avantgárd film — sőt: az avantgárd művészet — es évekbeli ideiglenes európai mélyrepülésének magyarázata nemcsak abban rejlik, hogy számos művész a politika és a háború miatt kénytelen volt áttelepülni az USA-ba Maya Deren, Alexandr Hackenschmied, Oskar Fischinger, Jonas Mekashanem legalább ennyire fontos összetevő, hogy az avantgárd művészet a politikai földindulásokkal és diktatúrákkal való összekapcsolódása miatt Európában átmenetileg diszkreditálódott. Lichter Péter többször, ismétlődően, eltérő kontextusban tér vissza a látványorientáltság és az avantgárd rendkívül fontos viszonyára, melynek gyökerei Tom Gunning immár klasszikus attrakcióelméletéhez nyúlnak vissza. Vagyis a szerző szemléletmódjának nagy erénye, hogy az avantgárd filmet nem kezeli önálló, elszigetelt kategóriaként, melyet éles szakadék választana el a populáris filmtől, hanem hazai kontextusban úttörő módon vizsgálja, hogyan áramlott be az avantgárd a közönségfilmbe. Ezeket a kérdéseket, túl az egyedi filmeken, számos "konyv: A lathatatlan birodalom" lehet kitágítani, úgy mint az avantgárd film formai jegyeinek bekebelezése és intézményesítése a populáris filmipar által, az esztétikai funkció és a szórakoztatás viszonya, a művészetnek az úgynevezett életbe való visszavezetése ami Peter Bürger teóriájának áll a középpontjábanaz elitkultúra és a tömegkultúra gazdasági-politikai aspektusai, az alternatív terjesztési módok, az avantgárd film technológiai és financiális hátterének kérdése a reklámok összefüggésében konyv: A lathatatlan birodalom. Mindezek szélesebb perspektívát és módszertant igényelnek.

Röviden a kötet két elemére fókuszálnék ezen szélesebb, kultúratudományi megközelítés mellett érvelve. Először az avantgárd film és a spiritualitás összefüggésére koncentrálok, amely a könyv több pontján visszatérő kérdés. A szerző a Ezt az összefüggést Lichter itt javarészt a látványorientáció, a gunningi attrakcióelmélet szempontjából tanulmányozza, de ugyanilyen releváns volna azok szélesebb művészeti, kulturális és politikai összefüggésrendszere. Első pillantásra valóban meglepőnek tűnhet, hogy miközben a Mike King többek között ezt a kérdést vizsgálva arra a következtetésre jut, amit Lichter kevésbé érint, hogy a misztikus beállítottság és a geometriai racionalizmus egymást látszólag kizáró párosítása a szférák harmóniájának püthagoraszi matematikai elméletéig vezethető vissza. Stanley Kubrick, nézzük, az űrverseny politikai összefüggéseitől sem. A másik példa, amit szélesebb kontextusban érdemes vizsgálni, az avantgárdnak a reklámhoz való viszonyát érinti, amire Lichter Derengő folyosók az ismeretlenbe — Avantgárd főcímek című tanulmánya koncentrál.

Pontosság ellenőrzött. A láthatatlan embereredetileg Láthatatlan ember Gárdonyi Géza ben megjelent regénye. A könyv egy görög ifjúról, Zétáról szól, aki urával, Priszkosz rétorral Attila hun király Tisza menti városába érkezik, hogy a Keletrómai Birodalom és a Hun Birodalom helyzetéről tárgyaljanak. Zéta azonban megpillant egy hun leányt, Emőkét, aki iránt olthatatlan szerelemre lobban, s ez minden szereplő számára számos kaland és élmény forrása lesz. Zéta, a trák származású művelt görög szolga urával, Priszkosz rétorral indul Attila, a hun uralkodó Tisza menti székvárosába, hogy a Keletrómai Birodalom és a Hun Birodalom közös ügyeiről tárgyaljanak. Útközben Zéta egy hun fogoly, Deél segítségével megtanul hunul, így rengeteg későbbi nehézséget kerül el. A fogoly mesél neki arról, hogy beleszeretett egy hun főúr lányába, és ezért ki fogják végeztetni. Zéta és csoportja huzamosabb ideig maradnak a városban, és Zéta rövidesen szintén beleszeret a hun főúr lányába, Emőkébe, és maga vállalja a rabszolgaságot, hogy szerelme, Emőke közelében lehessen: hamis levéllel visszajuttatja magát a hun táborba, és Csáth, a hun főúr szolgája lesz. Később természetesen Emőke kedvéért a palotában is gyakori látogató lesz, ahol Rika királyné és udvarhölgyei nyomban bizalmukba is fogadják, és olyan kézügyességet igénylő feladatokat végeztetnek vele, mint amilyen például a rajzolás. Attila hadjárata előtt Zétát is katonai kiképzésre küldik, és rövidesen kitűnő harcos lesz belőle. Abban reménykedik, hogy ha a csatában jeleskedik hősiességével, felszabadítják. Erre nem kerül sor, hiába harcolja végig a catalaunumi csatát. Sebesüléséből felépülve egy püspök segédje lesz, aki a járványokban elhunyt embereket temeti.

Zéta visszakeveredik a hun táborba, és találkozik Emőkével. Őt is azok közé a szolgák közé helyezik, akik segítenek az időközben elhunyt Attila temetésében. Azonban Emőke átveszi Zéta helyét, és a temetés után őt is megölik. Zéta azonban mégis boldog lesz, mert szerelemre lobban Dsidsia, a római szolgálólány iránt. A regény sikerének oka legfőbb értékében rejlik: Zéta gazdagon áradó, mindig eleven, természetes hangú meséjében, amit a gyermekek is megértenek, s a felnőttek is szívesen meghallgatnak. A regény címe rejtélyes, de megfejtésében maga az író segít. S bizony mondom: nem ismer engem senki… Konyv: A lathatatlan birodalom embernek csak az konyv: A lathatatlan birodalom ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Zéta · Priszkosz · Emőke. A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. A láthatatlan ember Gárdonyi Géza szócikkből átirányítva. Ez a közzétett változatellenőrizve : Ez a szócikk Gárdonyi Géza regényéről szól. Hasonló címmel lásd még: A láthatatlan ember egyértelműsítő lap. Alább a cselekmény részletei következnek! Itt a vége a cselekmény részletezésének! Zéta — művelt, trák származású görög szolga Priszkosz rétor — Zéta gazdája Emőke — hun leányzó, Zéta szerelme Dsidsia — szolgálólány a hun táborban Attila — a hunok vezére Rika királyné — Attila felesége Csáth — Emőke atyja, Attila bizalmasa Oresztész, Edekosz stb. Sablon:A konyv: A lathatatlan birodalom ember m v sz. Kategória : Névterek Szócikk Vitalap.

Nézetek Olvasás Szerkesztés Laptörténet. Kezdőknek Segítség Közösségi portál Kapcsolatfelvétel Adományok. Konyv: A lathatatlan birodalom hivatkozik erre? Kapcsolódó változtatások Speciális lapok Hivatkozás erre a változatra Lapinformációk Hogyan hivatkozz erre a lapra? English Deutsch Polski Hivatkozások szerkesztése. Singer és Wolfner [1]. Győry Miklós ISBN Külső hivatkozások. A könyv a MEK-ben. Lásd még: Gárdonyi Géza műveinek listája. Sablon:A láthatatlan ember m v sz Gárdonyi Géza : A láthatatlan ember.