Konyv: A maganyos tronorokosno - A Borostyanszemu II.


Konyv: A maganyos tronorokosno - A Borostyanszemu II.

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 488749252
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 15,41

MAGYARÁZAT:Konyv: A maganyos tronorokosno - A Borostyanszemu II.

Az intelligenciám neolitikus. Még most, három évszázadnyi vita után arról, hogy vajon nemesek-e, állatiasak-e vagy éppen olyanok, mint te meg én; hogy vajon úgy gondolkoznak-e, ahogy mi, vagy tébolyult miszticizmusba süllyedtek, vagy az igazság olyan magasabb formáinak birtokosai, amit mi nagy kapzsiságunkban már elveszítettünk; hogy vajon a szokásaik konyv: A maganyos tronorokosno - A Borostyanszemu II. a kannibalizmustól az anyajogúságig – esetleg se nem rosszabbak se nem jobbak, csupán alternatívái a mieinknek, vagy kezdetleges elõfutárai a mi mára divatjamúlt szokásainknak, vagy egyszerûen csak kihalóban lévõ, különös, érthetetlen egzotikumok, amit gyûjteni szórakoztató; hogy vajon korlátoltak-e, mi pedig szabadok vagyunk, vagy mi vagyunk korlátoltak és õk szabadok – ezek után még mindig nem tudjuk. Az antropológus számára, akinek az a foglalkozása, hogy más kultúrákat tanulmányozzon, a rejtvény mindig fel van adva. Személyes viszonya a kutatása tárgyához szükségképpen problematikus – talán sokkal inkább, mint bármilyen más tudósé. Ha tudod, hogy szerinte mi a vadember, megvan a kulcsod a munkájához. Akkor tudod, hogy mit gondol saját magáról, és tudva, hogy mit gondol magáról, általánosságban azt is tudod, miféle dolgokat fog mondani egy törzsrõl, amit éppen kutat. Minden etnográfia részben filozófia, a maradék nagy része pedig vallomás. Claude Lévi-Strauss esetében – aki a College de France szociálantropológia professzora, és aki jelenleg olyan fokú általános figyelem középpontjában van, amit rendszerint nem kapnak azok, akik távoli népek életét tanulmányozzák – különösén nehéz a leírásból kiválogatni a lelki elemeket.

Másrészt egyetlen antropológus sem ragaszkodott jobban ahhoz a tényhez, hogy foglalkozásának gyakorlása személyes küldetés, amit egy személyes látomás hajt a személyes megváltás felé: „Épp annyival tarozom az emberiségnek, mint a tudásnak. A történelem, a politika, a társadalmi és gazdasági univerzum, a fizikai világ, még az ég is mind koncentrikus körökben vesz körül, és ezekbõl a körökbõl csak úgy szökhetek meg gondolatban, ha mindegyiknek átengedek egy részt magamból. Mint a kavics, ami a hullám felszínét körökkel jelöli meg, mikor áthalad rajta, nekem is a vízbe kell vetnem magam, ha meg akarom mérni a mélységét. Az etnológia döntõ fontossága abban áll, hogy egy olyan folyamat elsõ lépését képviseli, amiben mások is részt vesznek. Az etnográfiai elemzés a társadalmak empirikus sokfélesége mögötti állandósághoz próbál eljutni Ez az elsõ vállalkozás megnyitja az utat mások elõtt Így hát érthetõ, miért tartom az etnográfiát minden kutatás alapjának. Ez a magyarázata munkája erejének és általános vonzerejének is. Merészen és egy fajta vakmerõ õszinteséggel hangzanak a szavai. De ez a magyarázata annak az inkább a szakmán belüli gyanakvásnak is, hogy ami Magas Tudományként van tálalva, az talán valójában szellemes és némiképpen körülményes kísérlet egy metafizikai pozíció megvédésére, egy ideológiai érvelés kifejtésére és egy morális cél szolgálatára. Ezzel talán nincs is olyan szörnyû nagy baj, de – ahogy Marxnál is – azért helyes észben tartani, nehogy az élet felfogását összetévesszük annak puszta leírásával.

Minden embernek joga van megalkotni a saját vademberét a saját céljainak megfelelõen. Talán minden ember meg is teszi ezt. De annak konyv: A maganyos tronorokosno - A Borostyanszemu II., hogy egy ilyen megkonstruált vadember megegyezik az ausztrál bennszülöttekkel, az afrikai konyv: A maganyos tronorokosno - A Borostyanszemu II. vagy a brazíliai indiánokkal, az egy teljesen más dolog. Nagyon könnyû felfedezni Lévi-Straussnál a kutatása tárgyával való találkozás lelki dimenzióit, hogy személyesen mit jelentett neki az érintkezés a vademberekkel, mert míves ékesszólással örökítette meg ezt egy olyan munkában, amely távol áll ugyan attól, hogy nagyszerû – vagy akár csak különösen jó – antropológia könyv legyen, mégis biztos, hogy az egyik legjobb könyv, amit antropológus valaha írt: a Szomorú trópusokban. Felépítése a Hõsi Küldetés tipikus legendájának formáját követi: sietõs indulás az õsi partokról, amelyek már jól ismertté, érvénytelenné és valami bizonytalan módon fenyegetõvé váltak filozófia állás a Le Brun-féle Franciaország egyik vidéki gimnáziumában ; utazás egy másik, sötétebb világba, egy mágikus birodalomba, amely tele van meglepetésekkel, próbatételekkel és revelációkkal a kaduveók, bororók, nyambikvarák és tupi-kavahibok brazíliai õserdei ; és a visszatérés, rezignáltan és kimerülten a mindennapi életbe „hát isten veletek, vademberek, isten veled, utazás” a valóság elmélyültebb ismeretével, és azzal a kötelességgel, hogy átadja, amit tanult, azoknak, akik kevésbé kalandvágyók lévén, otthon maradtak.

A könyv önéletrajz, úti beszámoló, filozófiai értekezés, etnográfiai beszámoló, gyarmati történetírás és profetikus mítosz keveréke. Egyszerûen egy vagy két töredékes leckét vettem, amelyek, ha szorosan egymás mögé állítjuk õket, Buddha meditációivá állnak össze a fája tövében. Mikor húsz évvel késõbb visszagondol rá, helyzetét a klasszikus hajósokéhoz hasonlítja. Egy ismeretlen világ felé hajóztak, amely az embertõl majdnem érintetlen, egy Édenkert, amely „tíz vagy húsz évezreden át mentes maradt a 'történelem' viharaitól”. Õ egy már tönkretett világ felé hajózott, amelyet ezek a hajósok és nyomukban a gyarmatosítók elpusztítottak kapzsiságukkal, kulturális arroganciájukkal és fejlõdésmániájukkal. A földi paradicsomból semmi sem maradt, csak morzsák. Természetének lényege átalakult, és átváltozott „történetivé, ami egykor örök volt, társadalmivá, ami egykor metafizikai volt”. Valamikor az utazó olyan civilizációkat talált, amelyek gyökeresen különböztek a sajátjától, amely útja végén várta. Most a sajátjának elszegényedett utánzatát találja, amelyet itt-ott a leselejtezett múlt relikviái tarkítanak. Nem meglepõ, hogy Riót kiábrándítónak találja. Az arányok mind rosszak.

A Cukorsüveg-hegy túl kicsi, az öböl rossz irányba néz, a trópusi hold túlságosan fel van fújva, és csak a viskók és bungalók váltják ki a hatást. Elkésett Kolumbuszként érkezett oda, hogy megalázó felfedezést tegyen: „A trópusok nem annyira egzotikusak, mint amennyire elmaradottak”. A parton megkezdõdik a leszállás a mélybe. Besûrûsödik a cselekmény, fantazmagórikussá válik, és elérkezik egy teljesen elõreláthatatlan kibontakozáshoz. Sao Paolo külterületein nincsenek indiánok, ahogy azt pedig Párizsban az Ecole Normale igazgatója mindenki elõtt ígérte. Míg ban az állam kétharmadát úgy jelölték a térképen, hogy „feltáratlan terület, csak indiánok lakják”, egyetlen bennszülött indián sem maradt re, amikor Lévi-Strauss „egy elemi kifejezési formáira redukált emberi társadalmat” kutatva szociológia professzorként megkezdte munkáját az ottani új egyetemen. A legközelebbiek egy rezervátumban voltak pár száz mérföldnyire; de azok nem voltak megfelelõk. Nem voltak sem igazi indiánok, sem igazi vadak: „tökéletes példái voltak annak a kellemetlen társadalmi helyzetnek, amely egyre elterjedtebb a Ezeknek négy csoportja volt, mindegyik egy kicsit beljebb az õserdõben, egy kicsit érintetlenebb, egy kicsit ígéretesebb a végsõ megvilágosodás tekintetében.

A Paraguay közepén élõ kaduveóknak a tetoválásai érdekelték, amelyeknek gondosan kidolgozott mintáiban bennszülött, addigra már nagyjából letûnt társadalomszervezetük formai kifejezõdését látta. Mélyebben bent az erdõben a bororók érintetlenebbek voltak. Számukat radikálisan lecsökkentették a betegségek és a kizsákmányolás, de még mindig a régi falu-modellben éltek, és küzdöttek klán-rendszerük és vallásuk megtartásáért. Még mélyebben, a gyermeki nyambikwarák annyira egyszerûek voltak, hogy politikai szervezetükben – ideiglenes fõnökök által vezetett kicsi, állandóan újraalakuló nomád csoportok – alátámasztva látta Rousseau elméletét a társadalmi szerzõdésrõl. És végül, a bolíviai határ közelében, „Crusoe országban” küszöbön állt a gnózis a tupi-kavahibok alakjában, akik nem csak hogy nem voltak szennyezettek, de – minden tudós álma – nem is tanulmányozták õket: „Semmi sem lehet izgalmasabb egy antropológus számára, mint az a kilátás, hogy õ az elsõ fehér ember, aki behatol egy bennszülött közösségbe… Utam során újra átéltem a régi utazók tapasztalatát; és ugyanakkor szembesülnöm kellett azzal a modern gondolkodásban oly döntõ pillanattal, amikor egy közösségnek, amely teljesnek, tökéletesítettnek és önellátónak hitte magát, fel kell ismernie, hogy egyáltalán nem az… Az ellen-reveláció röviden: az a tény, hogy nincs egyedül a világon, hogy nem több, mint egy hatalmas emberi együttes része, és ahhoz, hogy ismerhesse magát, elõször önmaga felismerhetetlen képére kell tekintenie egy tükörben, aminek az egyik régen elfeledett szilánkja éppen, csak nekem, elsõ és utolsó tükrözõ sugarát készült kibocsátani.

A szó szoros értelmében nem tudott velük kommunikálni. A kívánságomat bizonyosan kielégítették ezek az elragadó emberek, akiket elõttem még soha nem látott fehér ember, és talán soha nem is fog. Az utam lenyûgözõ volt, és a végén megtaláltam az ‘én’ vadembereimet. De sajnos túlságosan is vadak voltak… Ott voltak hát, mindannyian készen arra, hogy megtanítsák nekem a szokásaikat és hiedelmeiket, és én semmit nem tudtam a nyelvükbõl. Olyan közel voltak hozzám, mint egy tükörben látott kép. Megérinthettem, de nem értetettem õket. Egyazon idõben kaptam meg a jutalmamat és a büntetésemet, hiszen az én, és a foglalkozásom tévedés nem az volt-e, hogy az emberek nem mindig emberek? Hogy néhányan érdemesebbek érdeklõdésünkre és figyelmünkre, mert van valami bámulatos a viselkedésükben… Amint ezeket az embereket megismerjük, vagy találgatni próbáljuk õket, furcsaságuk eltûnik, és akkor az ember akár a saját falujában is maradhatott volna. Vagy, mint a jelen esetben is, ha a furcsaságuk ép maradt, akkor az nekem nem volt jó, hiszen még csak el sem tudtam kezdeni elemezni.

E két szélsõség között melyek azok a kétértelmû esetek, amelyek ellátnak minket [antropológusokat] a kifogásokkal, amelyek szerint élünk? Végül kit károsít meg legjobban az a nyugtalanság, amit az olvasóban keltünk? Megjegyzéseinket egy bizonyos távolságba kell helyeznünk, ha azt akarjuk, hogy érthetõek legyenek, mégis félúton abba kell hagynunk, miután azok az emberek, akiket megdöbbentenek a megjegyzések, nagyon hasonlítanak azokhoz, akik számára a kérdéses szokások magától értetõdõek. Az olvasó az, aki csalatkozik a belénk vetett hitében? Vagy mi magunk, akiknek nincs jogunk az elégedettséghez, mielõtt teljesen fel nem számoltuk hiúságunk ürügyének maradványait is? Úgy tûnik, az antropológus arra van ítélve, hogy vagy olyan emberek közé utazzon, akiket tökéletesen meg tud érteni, mivel a saját kultúrája már megfertõzte, elborította õket a „mocsokkal, a mi mocskunkkal, amit az emberiség arcába dobtunk"; vagy olyanok között, akik még nem annyira szennyezettek, és ezért érthetetlenek számára. Vagy vándor az igazi vadak között akikbõl már amúgy is csak édeskevés maradtakiknek a mássága eleve elszigeteli az életét az övéktõl, vagy nosztalgiázó turista, aki „sietve kutat egy eltûnt valóság után…a tér régésze, aki hiába próbálja újra összerakni az egzotikus ideáját egy-két részecske és törmelékdarabka segítségével.

Arra vagyunk hát ítélve, hogy soha ne ismerjük a konyv: A maganyos tronorokosno - A Borostyanszemu II. Nem, mert a világuk megközelítésének van egy másik útja is, nem csak a személyes részvétel - nevezetesen a még összegyûjthetõ vagy már összegyûjtött részecskékbõl és törmelékdarabkákból a társadalom egy elméleti modelljének felépítése, ami ugyan nem felel meg egy olyannak sem, ami a valóságban megfigyelhetõ, mégis tovább segít minket az emberi létezés alapjainak megértése felé. És ez azért lehetséges, mert a primitív emberek és társadalmuk felszíni különössége ellenére egy mélyebb szinten, egy pszichológiai szinten egyáltalán nem idegenek. Az emberi elme mélye mindenütt egyforma: ami tehát közeledéssel nem megvalósítható – azaz megpróbálni fizikailag belépni egy adott vad törzs világába –, az hátrább lépéssel igen, egy általános, zárt, absztrakt, formalista gondolkodás-tudomány, az intellektus egyetemes nyelvtanának kifejlesztésével. Nem attól lehet érvényes antropológiát írni, hogy a vad élet bástyáit közvetlenül megostromoljuk, hogy megkísérelünk fenomenológiailag behatolni szellemi életükbe. Hanem attól, hogy rekonstruáljuk annak az életnek a formáját mocsokkal borított „régészeti” maradványaiból, és újraépítjük a fogalmi rendszereket, amelyek mélyen a felszín alól megelevenítették és alakot adtak neki.

Amit egy utazás a sötétség mélyébe nem tudott létrehozni, azt létrehozhatja egy alámerülés a strukturális nyelvészetbe, kommunikáció-elméletbe, kibernetikába és matematikai logikába. Innen a Szomorú trópusok csalódott romanticizmusából kiemelkedett Lévi-Strauss másik fõ munkájának, A vad gondolkodásnak ujjongó tudományossága. A vad gondolkodás A vad gondolkodás egy olyan gondolatból indul ki, amit Lévi-Strauss elõször a Szomorú trópusokban fejt ki a kaduveókkal és szociologikus tetoválásaikkal kapcsolatban; nevezetesen, hogy egy nép szokásainak összessége mindig egy rendezett egészet, egy rendszert alkot. Ezeknek a rendszereknek a száma korlátozott. Az emberi társadalmak, akárcsak az egyes emberi lények soha nem egy egész vég vászonból alkotnak, hanem csupán kiválasztanak bizonyos kombinációkat az elõre adott eszmék repertoárjából. A készlet témáit végtelenül lehet különbözõ mintákba rendezni és újrarendezni: ezek egy alapul szolgáló eszmei struktúrának a kifejezés-változatai, aminek – elegendõ találékonysággal – újraszervezhetõnek kell lennie. Az etnológus feladata az, hogy ezeket a felszíni mintákat olyan jól leírja, amennyire csak tudja, hogy helyreállíthassa azokat a mélyebb struktúrákat, amelybõl felépültek, és ha már újraalkotta, osztályozza ezeket a struktúrákat egy analitikus sémába - nagyjából olyanba, mint amilyen Mengyelejev periódusos rendszere az elemekrõl. Ezek után „már csak az lenne a dolgunk, hogy felismerjük azokat [a struktúrákat], amelyeket [adott] társadalmak ténylegesen felvettek.

Alapjában véve a gondolkodás vizsgálata. A vad gondolkodásban "konyv: A maganyos tronorokosno - A Borostyanszemu II." az uralkodó elképzelés – azaz hogy a vadember számára konyv: A maganyos tronorokosno - A Borostyanszemu II. fogalmi eszközök univerzuma zárt, és ezzel kell beérnie, hogy bármilyen kulturális formát építsen – újra felbukkan abban az álruhában, amit Lévi-Strauss „a konkrét tudományának” nevez. A vadak valóság-modelleket építenek: a természeti világról, az énrõl, a társadalomról. De nem úgy, ahogy ezt a modern tudósok teszik azzal, hogy absztrakt állításokat integrálnak egy formális elmélet kereteibe, feláldozva az észlelt sajátosságok elevenségét az általánosított fogalmi rendszerek magyarázó erejéért, hanem úgy, hogy az észlelt sajátosságokat azonnal érthetõ egészekbe rendezik. A konkrét tudománya elrendezi a közvetlenül észlelt realitásokat: a nyilvánvaló különbséget a kenguruk és struccok, a folyóvizek idõszakos áradása és visszahúzódása, a nap pályája vagy a hold változásai között. Ezek a mögöttük lévõ valóság rendjét megjelenítõ strukturális modellé válnak analógiás módon. Olyan szellemi konstrukciókat formál meg, amelyek olyan mértékben teszik érthetõvé a világot, hogy sikerül hasonlítaniuk rá. A fogalmi világ elemei adottak, elõre gyártottak A vadak logikája úgy mûködik, mint egy kaleidoszkóp, aminek a szilánkjai változatos mintákba állhatnak össze, miközben a mennyiség, alak vagy szín tekintetében változatlanok maradnak. Az ily módon elõállítható minták száma nagy lehet – ha a szilánkokból elég sok van és elég változatosak –, de nem végtelen.

A minták a szilánkok egymással szembeni elrendezésébõl állnak össze azaz a szilánkok között lévõ viszony funkciói, nem pedig egyenként szemlélt egyéni tulajdonságaikból. És lehetséges átalakulásaiknak tartományát szigorúan meghatározza a kaleidoszkóp felépítése, a mûködését szabályozó belsõ törvény. És így van ez a vad gondolkodással is. Egyszerre anekdotikus és geometrikus; koherens struktúrákat hoz létre „a pszichológiai és történelmi folyamat maradék lim-lomjaiból”. Ezek a lim-lomok, a kaleidoszkóp szilánkjai, a mítoszokból, rítusokból, mágiából és az empirikus tanokból vett képek. Hogy egyáltalán hogyan is jöttek létre pontosan, azzal kapcsolatban Lévi-Strauss nem túl explicit; homályosan úgy utal ezekre, mint „események üledékére De, ahogy a kaleidoszkópban is, leválaszthatók ezekrõl a struktúrákról, és elrendezhetõek egy hasonló másikba. Lévi-Strauss Franz Boast idézve, miszerint „úgy tûnhet, hogy a mitológiai világokat csak azért építették föl, hogy újra összerázzák õket, és hogy új világokat lehessen építeni a töredékekbõl”, a gondolkodásnak ezt a permutációs felfogását általánosítja a vad gondolkodásra.

Csak különálló és konkrét képek – totem állatok, szent színek, szélirányok, napistenségek vagy bármi – ide-oda tologatásáról van szó, hogy olyan szimbolikus struktúrákat hozzanak létre, amelyek képesek a társadalmi és fizikai világok objektív sõt helyes elemzéseit kifejezni és kommunikálni. Liehm indította útjára nyarán. Olyan eredménnyel, hogy a francia folyóiratot követte a spanyol, az olasz, a német, a szerb, a cseh-szlovák és a horvát kiadás és remélhetjük, hogy még ez év folyamán Koppenhágában megszületik a skandináv, Leningrádban az orosz és Bukarestben a román Lettre Internationale is. E folyóiratok köréhez csatlakozik a most pályára lépő Magyar Lettre Internationale. Bíztak abban, hogy ez a hazai folyóiratoktól tartalmában és szerkezetében eltérő lap is segíteni fogja szellemi életünk bekapcsolódását az európai gondolatok áramkörébe. Mindenekelőtt azzal, hogy interdiszciplináris lapként egyaránt közöl filozófiai, irodalmi, művészeti tanulmányokat és esszéket, konyv: A maganyos tronorokosno - A Borostyanszemu II., szépirodalmat, regényrészleteket, elbeszéléseket, verseket, művészi grafikákat, és e közlésekkel tájékoztatni tudja a magyar szellemi elitet, a lap olvasóit mindazokról a problémákról, elképzelésekről, vitákról, amelyek ma Európa és szélesebb értelemben a művelt világ írástudóit, gondolkodó emberfőit foglalkoztatják.

A lap szerkesztőinek meggyőződése: konyv: A maganyos tronorokosno - A Borostyanszemu II. tanulságokkal szolgálhat az a felismerés, hogy New York-tól Dél-Amerikáig, Rómától Moszkváig és Budapestig hasonló gondokkal küzd a ma embere, és egy irányban is keresi a kiutat a hazáját, térségét nyomasztó gazdasági, politikai és morális válságból.

Louise de Morainville a lavardini tragédia után bosszúhadjáratra konyv: A maganyos tronorokosno - A Borostyanszemu II., ami azonban csak újabb szerencsétlenségekhez vezet Így főszereplőnk új küldetésben keresi a megnyugvást: Mária Viktóriának, Lajos trónörökös feleségének lesz az udvarhölgye, kinek egyetlen támaszává és védelmezőjévé válik az udvari intrikák, és az ifjú úrnője ellenirányuló áskálódások közepette Végül Louise - nagy nehézségek árán meglelt szerelme oldalán - már éppen révbe érni látszik, amikor a féltékenység, egy régi ellenség és a mérgezési botrány vihara újabb akadályokat sodor boldogságának útjába A magányos trónörökösnő című második kötetben folytatódnak a Borostyánszemű kalandjai, s A kegyencnő hálószobájából megismert színes mellékletekkel ugyancsak találkozhatnak a történelmi regények rajongói. A népszerű Rizsporos Hétköznapok című blog szerkesztése mellett a következő, Shirzan utazása című regényén dolgozik, melyben első regénye, A Borostyánszemű főszereplőjével indul újabb történelmi kalandra. Kedvenc könyvem. A magányos trónörökösnő. Budai Lotti. Geopen Könyvkiadó, Leírás a könyvről. Raktári kód:. Méret [mm]:. Tömeg [g]:. További hozzászólások betöltése. Szerző további művei. A kegyencnő hálószobája. Hasonló termékek. Ellopott házasság. Diane Chamberlain. A pezsgő nagyasszonya. Fabienne Moreau. Szibériai csapda. Cserhalmi Dániel. Az aleppói méhész. Christy Lefteri. Simon Sebag Montefiore. Vöröslő ég a Don felett. Az auschwitzi ikrek. Eva Mozes Kor. Kate Riordan. Beszüremlő fény. Sharon Cameron. Kereséseid alapján neked ajánljuk. Szuvidálás könnyedén. Carey Copeling. Az írásról. Stephen King.

Tracy Wolff. Frei Tamás. Csernobili ima. Szvetlana Alekszijevics. Tűz és vér. George R. Emelkedés - A coloradói kölyök. Általános Adatvédelmi Tájékoztató. Adatvédelmi Tájékoztató Ügyfelek részére. Adatvédelemmel kapcsolatos adatkezelés. Álláspályázat benyújtásával kapcsolatos adatkezelés. Hűségprogrammal kapcsolatos adatkezelés. Elállási felmondási nyilatkozat. Elérhetőségeink: Email: alexandra. Készítette: Overflow.