Konyv: Robotok kora


Konyv: Robotok kora

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 592824597
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 11,98

MAGYARÁZAT:Konyv: Robotok kora

A negyedik ipari forradalom gyökeres átalakulást hoz a munkaerőpiacon is. Az okosrobotok, a tanuló algoritmusok és a mesterséges intelligencia általános terjedése nemcsak a gyártósor mellett állók, de az egyetemi végzettségűek állásait is fenyegeti. Ha nem készülünk fel minderre, a középosztály fokozatosan eltűnik, a jövedelemegyenlőtlenség pedig drasztikus méreteket ölt. Mivel a munkavállalók egyben fogyasztók is, a piacgazdaság a ma ismert formájában hamarosan fenntarthatatlan lesz. A Robotok konyv: Robotok kora képet kapunk arról, hogy mire számíthatunk a mesterséges intelligenciaa robotika, a és az infokommunikációs technológiák, a 3D-nyomtatás vagy az önvezető járművek rohamos fejlődését követően. Megtudjuk, miért nem működnek a konyv: Robotok kora térhódítására adott hagyományos megoldások — mint például az újabb képzettségek és tudás "konyv: Robotok kora." Martin Ford jövőkutató célja nemcsak az, hogy felnyissa a politikai döntéshozók, a tudósok, a munkáltatók és a hétköznapi emberek szemét, de megoldási stratégiák alkalmazását is sürgeti. Hogy fogod rávenni ezeket a robotokat arra, hogy szakszervezeti tagdíjat fizessenek? És te hogy fogod rávenni őket, hogy autót vegyenek tőled? A Michigani Egyetemen számítástechnikából, a Kaliforniai Egyetemen pedig üzleti ismeretekből szerzett diplomát. Keresett előadó, előző hasonló témájú könyve, a The Lights in the Tunnel számos jóslata azóta már beigazolódott. Az alábbiakban Martin Ford amerikai jövőkutató Robotok kora című könyvéből idézünk egy szerkesztett részletet, amely elsősorban a technológiai fejlődés szempontjából gondolja át az alapjövedelem fontosságát.

Ha elfogadjuk azt a gondolatot, mely szerint hiába invesztálunk egyre többet az oktatásba és a szakképzésbe, az nem fogja megoldani az automatizálásból eredő problémáinkat, akkor előbb-utóbb kénytelenek leszünk megvizsgálni, hogy a hagyományos politikai gyakorlatokon túl milyen egyéb lehetőségeink vannak. Nézetem szerint a legeredményesebb megoldást valamiféle garantált alapjövedelem jelentené. Az ötlet történelmi eredetét tekintve azonban ez nem egészen így van. Bár a politikai spektrum mindkét oldalán akadtak közgazdászok és értelmiségiek, akik támogatták az alapjövedelem ötletét, annak legerőteljesebb szószólói mindig is a konzervatívok és a konyv: Robotok kora voltak. Friedrich Hayek például, aki korunk konzervatívjainak körében ikonikus alakká vált, lelkesen támogatta az ötletet. A múlt század hetvenes éveiben megjelent művében Hayek azt írta, hogy a garantált alapjövedelem legitim kormányzati megoldás lenne arra, hogy az állam biztosítást nyújtson a nehézségekkel szemben. Megértette, hogy a társadalom természete átalakulóban van; az emberek beköltöztek a városokba, hátrahagyták javarészt önellátó életmódjukat, és megélhetésük most már attól függ, van-e állásuk.

A nagycsaládok felbomlottak, így az egyén nagyobb kockázatoknak van kitéve. És Hayek nem idegenkedett attól a gondolattól, hogy e kockázatok enyhítésében az állam is szerepet vállaljon. Az alapjövedelem mellett szóló konzervatív érvek a köré a magyarázat köré csoportosulnak, hogy ez a megoldás egyszerre nyújt biztonsági hálót, és hagyja meg az egyénnek a választás szabadságát. Konyv: Robotok kora, hogy a kormány beleszólna a magánszemélyek gazdasági döntéseibe, vagy közvetlenül maga próbálna meg termékeket és szolgáltatásokat nyújtani az embereknek, ezzel csupán eszközt adna mindenki kezébe, amellyel kiveheti a részét a piacgazdaságból. Ez alapvetően egy piacorientált módszer, amelynek célja egy minimális védőháló biztosítása, és bevezetésével szükségtelenné válna minden más, kevésbé hatékony segélyezési mechanizmus, mint például a minimálbér, az élelmiszerjegy vagy a lakhatási támogatás. Egy működőképes alapjövedelem-tervezet kidolgozásában a legfontosabb tényező az ösztönzők megértése és tisztázása. A tervezet célja mindenképpen egy általános védőháló megteremtése, valamint az alacsony jövedelmek kiegészítése kell, hogy legyen.

De úgy, hogy ez ne ösztönözze arra az embereket, hogy hagyjanak fel a munkával. Ezért a biztosított jövedelemnek viszonylag alacsonynak kellene lennie: olyan összegnek, ami a megélhetésre elegendő, de a kényelmes élethez messze nem elég. "Konyv: Robotok kora" érv szól amellett is, hogy kezdetben az alapjövedelem még az előbbi szintet se érje el, és csak később emeljék meg, miután tanulmányozták a program hatását. A garantált alapjövedelem bevezetésének két általános megközelítése ismert. A feltétel nélküli alapjövedelmet megkapná minden felnőtt korú állampolgár, függetlenül attól, hogy van-e más jövedelemforrása. A garantált minimumjövedelmet amelyet másként is neveznek, például negatív jövedelemadónak csak azok kapnák, akik a jövedelemeloszlási rendszer legalján vannak, de tőlük is megvonnák, amint más jövedelemforráshoz jutnak. Bár a második verzió olcsóbb, fennáll a veszélye, hogy egy ilyen rendszer katasztrofális hatású, visszás ösztönzőket hozna magával. Ha a garantált jövedelem rászorultsági alapon járna a viszonylag alacsony jövedelműeknek, akkor a jogosultak úgy érzékelnék, hogy a további keresetüket — hiszen elveszítik miatta ezt a garantált jövedelmet — egyfajta rendkívül magas adókulcs sújtja. Ha a garantált jövedelmet rászorultsághoz kötik, akkor a jövedelmi határt sokkal magasabb szinten kell meghúzni, lehetőleg valahol az alsó középosztály környékén. Így, aki úgy dönt, hogy minden más kereseti lehetőségről lemond, annak komoly életszínvonalcsökkenéssel kell szembenéznie. Az is jó megoldás lenne, ha különbséget tennének aktív és passzív jövedelmek között. Utóbbiak — például a járadékok, a befektetésekből származó jövedelmek — erősen csökkentenék a rászorultsági szintet.

Az aktív jövedelmeket — például a munkabért és az egyéni vagy kisvállalkozóként szerzett jövedelmet — vagy egyáltalán nem vennék figyelembe a rászorultság megállapításakor, vagy csak abban az esetben, ha nagyon magas összegűek. Ez mindenkinek folyamatos ösztönzést biztosítana arra, hogy olyan keményen dolgozzon, ahogy csak telik tőle. Egy alapjövedelem-tervezet ezenkívül vélhetően még egy egész sor, ennél sokkal diszkrétebben megnyilvánuló ösztönzőt tartalmazna — mind az egyének, mind a családok számára. Ez az a munkaerőpiaci csoport, amelyre a technológiai fejlődés és a gyárak áttelepítése is a legnagyobb csapást mérte. Konyv: Robotok kora garantált jövedelemmel talán javítani lehetne a házasságkötési statisztikákat az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegekben, és vissza lehetne fordítani azt a trendet, amely szerint ma egyre több gyerek nő fel egyszülős háztartásban. Emellett természetesen több család engedhetné meg magának, hogy az egyik szülő otthon maradjon, amíg kicsik a gyerekek. Mindezeken túl számtalan nyomós okunk van arra is, hogy még egy lépéssel továbbmenve, néhány ösztönzőt tudatosan építsünk be az alapjövedelem-programba. Ezek közül a legfontosabb az oktatással, főleg a középfokú oktatással áll kapcsolatban. A legújabb kutatási adatokból az derül ki, hogy a fiatalok gazdaságilag még mindig erősen motiváltak a továbbtanulásra. Ám ez nem azért van így, mert a diplomásokat egyre konyv: Robotok kora lehetőség várja a munkaerőpiacon, hanem azért, mert egyre fogynak azoknak a lehetőségei, akiknek csak középfokú végzettségük van. Ha a bukdácsoló gimnazista tudja, hogy akár leérettségizik, akár nem, jár majd neki a garantált jövedelem, az a tanulmányaira nyilvánvalóan nagyon kontraproduktívan hat.

Ezért azoknak magasabb alapjövedelmet kellene fizetni, akik megszerzik az érettségi bizonyítványt vagy annak megfelelő vizsgát tesznek. Általában véve, az oktatást a közjavak közé kellene sorolnunk. Abból ugyanis mind profitálunk, ha tanultabb emberek vesznek körbe minket; ettől polgárosodik a társadalom, és produktívabb lesz a gazdaság. Ha elkerülhetetlenül beköszönt egy olyan kor, amelyben a hagyományos állásokból egyre kevesebb lesz, akkor a tanult népesség konstruktívabb módokon tudja majd kihasználni az így keletkezett szabad idejét. Azon túl, hogy szükség van általános védőhálóra, egy erős gazdasági érv is szól amellett, hogy bevezessük a garantált alapjövedelmet: a technológiai fejlődés hatására egyre nő az egyenlőtlenség, és fennáll a veszélye, hogy ez visszaveti az általános fogyasztás mértékét. A munkaerőpiac folyamatosan erodálódik, a bérek vagy stagnálnak, vagy csökkennek, így a fogyasztók vásárlóerőhöz jutását biztosító gépezet egyre inkább akadozik, és ennek a termékek és szolgáltatások iránti kereslet látja konyv: Robotok kora. Ahhoz, hogy megértsük a problémát, képzeljük azt, hogy a fogyasztói piac "konyv: Robotok kora" halakkal teli tó. Amikor egy vállalkozás termékeket értékesít a piacon, azzal kifogja a halakat.

Amikor fizetést ad az alkalmazottainak, azzal visszadobja a halakat a tóba. Az automatizálás elterjedésével párhuzamosan egyre több állás tűnik el, vagyis egyre kevesebb hal kerül vissza a tóba. Az egyre növekvő egyenlőtlenségnek az lesz az eredménye, hogy a tóban előbb-utóbb csak néhány nagyon nagy hal fog úszkálni, de azok, legalábbis a tömegpiacok szempontjából, nem érnek sokkal többet, mint a normál méretű halak. Egyetlen milliárdos sem fog konyv: Robotok kora okostelefont meg ezer autót venni vagy ezerszer étteremben vacsorázni. A közgazdászok többsége abban valószínűleg egyetértene, hogy egy ilyen helyzet valamiféle kormányzati beavatkozást igényel. Az igazi halászok pontosan értenék, hogy a tó vagy az óceán így a túlhalászás áldozata lesz, és hamarosan veszélybe kerül a megélhetésük, de akkor is kimennének a vízre mindennap, és maximalizálnák a fogást, mert tudnák, hogy a versenytársaik is ezt konyv: Robotok kora. Az egyetlen életképes megoldás az, ha valamilyen szabályozó hatóság közbelép, és korlátozásokat vezet be. A mi fogyasztói piacunk esetében senki nem akarja, hogy meg legyen szabva, maximum hány halat foghatnak ki a vállalkozások.

Inkább azt szeretnénk, ha a halak előbb-utóbb biztosan visszakerülnének a tóba. Ennek rendkívül hatékony eszköze lehetne a garantált alapjövedelem. Ezzel ugyanis vásárlóerőt adnánk közvetlenül az alacsonyabb és közepes jövedelmű fogyasztók kezébe. Ha előretekintünk a jövőbe, és elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a gépek végül szinte teljes egészében átveszik a dolgozó emberek helyét, akkor valamilyen formában feltétlenül szükség lesz a vásárlóerő közvetlen konyv: Robotok kora, ha azt szeretnénk, hogy folytatódjon a gazdasági növekedés. Ha a gépek teljes egészében átveszik a munkások helyét, akkor senkinek sem lesz állása, és nem lesz jövedelme sem, semmiféle munkából. A konyv: Robotok kora túlnyomó többségének nem lesz vásárlóereje. Akkor meg hogy tudna a gazdaság tovább növekedni? Ha a teljes fogyasztás az embereknek arra a kis százalékára maradna, akiknek jelentős mennyiségű tőke van a birtokukban, folyamatosan és elképesztően nagy mennyiségben kellene vásárolniuk mindenfelé terméket és szolgáltatást ahhoz, hogy fenntartsák a globális gazdasági növekedést. Más szempontból is hasznos lehet, ha a piacokra egyfajta erőforrásként tekintünk. A munkaerőpiacot átformáló technológiák egy generációk óta tartó, számtalan résztvevővel zajló, sokszor az adófizetők pénzéből finanszírozott konyv: Robotok kora eredményeképpen jöttek létre. Peltzman azt állította, hogy ennek oka az, hogy a törvények hatására a sofőrök nagyobb biztonságban érezték magukat, ezért több kockázatot vállaltak. Ez az ún. Peltzman-hatás, amelyet azóta már más területeken is felfedeztek. A játszóterek például ma sokkal biztonságosabbakmint régen voltak. A tanulmányok mégis azt mutatják, hogy a játszótéri balesetek miatti sürgősségi ellátások száma érdemben nem csökkent.

A konzervatív közgazdászok általában akkor hivatkoznak a Peltzman-hatásra, amikor a fokozott kormányzati szabályozás elleni érveiket akarják alátámasztani. A védőhálót maguk alatt tudó emberek nagyobb gazdasági kockázatok vállalására is hajlandóak lesznek. Ha támad egy jó vállalkozási ötletük, nagyobb valószínűséggel hagyják ott a biztos állásukat, és ugranak fejest egy cégalapításba, ha tudják, hogy a garantált alapjövedelmet így is megkapják. Ugyanez a helyzet akkor, ha a biztos állás kevés teret ad a személyes fejlődésre: bátrabban konyv: Robotok kora fel, és keresnek egy élvezetesebb, konyv: Robotok kora kevésbé biztos pozíciót egy kis startupnál. A garantált alapjövedelem gazdasági értelemben kipárnázná a talajt mindenféle vállalkozói tevékenység alatt, legyen szó online kisvállalkozás indításáról, családi kisboltról, megörökölt konyv: Robotok kora, vagy aszály sújtotta családi gazdaságról. Sok esetben az is elég lenne, ha ez a pénz átsegítené a kisvállalkozásokat azokon a nehéz időszakokon, amelyek enélkül a cég vesztét okoznák. A lényeg az, hogy a garantált jövedelem jól megtervezett rendszerének bevezetésével nem a naplopók országa jönne létre, hanem egy dinamikusabb gazdaság, amelyben mind többen mernek vállalkozni. Persze a garantált alapjövedelemnek is megvannak a maga kockázatai. Rövid távon a legfontosabb aggály vele szemben az, hogy vajon elveszi-e a munkához való kedvet és motivációt. A garantált jövedelem bevezetésének mind politikailag, mind pszichológiailag az egyik legnagyobb akadálya annak elfogadása, hogy a kedvezményezettek egy része felhagyna a munkával.

Lenne, aki inkább egész nap videojátékozna, vagy rosszabb esetben alkoholra és drogokra költené az államtól kapott pénzt. A garantált jövedelem ellenzőinek így aztán nem okozna gondot olyan, nyugtalanító történeteket összegyűjteni, amelyek elbizonytalaníthatják a közvéleményt az ügy támogatása kapcsán. Mégis, úgy vélem, nem kellene teljesen negatív módon viszonyulni ahhoz a tényhez, hogy néhányan úgy döntenének, ezentúl egyáltalán nem dolgoznak. Én nem látok semmi rosszat abban, ha a viszonylag gyengén teljesítő embereknek felkínálunk egy minimális jövedelmet, amivel arra ösztönözzük őket, hogy lépjenek "konyv: Robotok kora" a munkaerőpiacról, amennyiben ennek eredményeként több lehetőség és nagyobb fizetés jut azoknak, akik szeretnének keményen dolgozni és előrejutni. Bár értékrendszerünkben a produktivitás előkelő helyet foglal el, ne feledjük, hogy a fogyasztás is egy alapvető fontosságú gazdasági funkció. Az, aki az alapjövedelem miatt úgy dönt, hogy nem dolgozik tovább, annál a keményen dolgozó vállalkozónál fog vásárolni, aki a környéken alapított saját kis céget. Természetesen az a vállalkozó is megkapja ugyanazt az alapjövedelmet.

Végül fontos tudni, hogy a garantált alapjövedelem bevezetése során elkövetett hibákat előbb-utóbb magának a rendszernek kell korrigálnia. Ha az összeg kezdetben túlságosan nagylelkű volt, és így arra ösztönözte az embereket, hogy többé ne dolgozzanak, akkor két dolog történhet.

Miért egyre megfizethetetlenebb a jó egészségügyi ellátás és oktatás? Miért kellene minden országban bevezetni a garantált alapjövedelmet? A negyedik ipari forradalom gyökeres átalakulást hoz a munkaerőpiacon is. Az okosrobotok, a tanuló algoritmusok és a mesterséges intelligencia általános terjedése nemcsak a gyártósor mellett állók, de az egyetemi végzettségűek állásait is fenyegeti. Ha nem készülünk fel minderre, a középosztály fokozatosan eltűnik, a jövedelemegyenlőtlenség pedig drasztikus méreteket ölt. Mivel a munkavállalók egyben fogyasztók is, a piacgazdaság a ma ismert formájában hamarosan fenntarthatatlan lesz. A Robotok korából képet kapunk arról, hogy mire számíthatunk a mesterséges intelligenciaa robotika, a és az infokommunikációs technológiák, a 3D-nyomtatás vagy az önvezető járművek rohamos fejlődését konyv: Robotok kora. Megtudjuk, miért nem működnek a gépek térhódítására… tovább. Megtudjuk, miért nem működnek a gépek térhódítására adott hagyományos megoldások — mint például konyv: Robotok kora újabb képzettségek és tudás konyv: Robotok kora. Martin Ford jövőkutató célja nemcsak az, hogy felnyissa a politikai döntéshozók, a tudósok, a munkáltatók és a hétköznapi emberek szemét, de megoldási stratégiák alkalmazását is sürgeti.

Hogy fogod rávenni ezeket a robotokat arra, hogy szakszervezeti tagdíjat fizessenek? És te hogy fogod rávenni őket, hogy autót vegyenek tőled? Eredeti megjelenés éve: Akit érdekel az IT világa robotok és MI és a közgazdaságtan, annak ajánlanám a könyvet. Minden fejezetben leírja a közgázos kövtetkezményeket is legalábbis az ő saját véleményét, ami minimum gondolatébresztő. Nagyon hasznosnak találtam, olyan munkahelyek is megszűnhetnek a nem túl távoli jövőben, amikre nem is gondoltam, jó tudni az ilyesmiről. Van ezen felül pár információ nem szorosan ide tartozó témákról is például online kurzusok, az amerikai egészségügy helyzetevalamint pár szó a nanotechnológiáról és a technológiai szingularitásról is. Kritikát annyit tudnék megfogalmazni, hogy nagyon USA-központú a könyv, nem írja le az ottani oktatási rendszer pontos működését, vagy a betegbiztosítás hogyanját és mikéntjét, de feltételezi ezeknek az ismeretét. Ennek ellenére a könyv nagy része az egész világra értelmezhető, szóval mindenképpen hasznos olvasmány volt. Nagyon izgalmas témákat vet fel konyv: Robotok kora a laikusok számára is érthető a nyelvezete. Reálisabban közelíti meg, mint az elvakult technokraták, vagy mint az elvakult Black Mirror hívők. Sok gondolatébresztő, vitaindító témakört találtam benne, most csak egyet emelek ki, ami a legnagyobb tévedésemre világított rá. Mégpedig, hogy a gépek idővel nem csupán konyv: Robotok kora monoton, ismételhető, könnyen betanítható munkákat válthatják ki, hanem a kreativitást igénylőket is. Legyen az zene vagy festmény alkotása, vagy egy új törvény megalkotása. Szinte nincs is olyan terület, ahol ne válna lecserélhetővé az ember. Ami nem feltétlenül probléma konyv: Robotok kora, hogy esetlegesen bevezetett alapjövedelem mellett csak az dolgozik, aki akar.

De elkerülhetetlenül felvetődnek majd olyan kérdések is, mint pl. Egyáltalán nem szoktam ismeretterjesztő könyveket olvasni, bár most elgondolkodtam, hogy talán nem ártana. Közgazdász diplomám van, de azért mégis valamilyen szinten laikusként olvastam. Szeretek néha elgondolkozni, hogy vajon milyen lesz a jövő. És bár az számomra is egyértelmű, hogy egyre több területen történik meg az automatizálás, és emiatt egyre több munkakör fog megszűnni, érdekes módon odáig soha nem jutottam el a gondolatmenetben, hogy ez azt is jelenti, hogy mivel sok embernek nem lesz jövedelme, így hiába az automatizált termelés, ha nem lesz, aki megvásárolja az elkészült árut. Mostanában eléggé rákattantam a Black mirror című sorozatra, ami szintén a jövő lehetséges vívmányairól és azok hátulütőiről szól. Némi hasonlóságot felfedeztem a könyvvel, pl. Szóval összességében nekem tetszett, bár elég félelmetes ezek után belegondolni, hogy milyen is lesz a jövő. A jövő, amiben a gépek fejlődése megváltoztat mindent, egyrészt nem holnap kezdődik, hanem tegnap, másrészt alapjaiban formálja át a gazdaságot és a társadalmat. A robotok nem egyre több, hanem a létező össze munkát át konyv: Robotok kora majd venni, így az emberi munka erő értéke a nullával lesz határos. A vásárlóerő emiatt gyakorlatilag megszűnik, a gazdasági fejlődés pedig megrekedhet a létminimumon élő tömegekkel együtt. A garantált alapjövedelem csak egy eszköz a probléma megoldásához, a lényeg azonban a gondolkodásmód átformálása lenne már amíg még szükség van egyáltalán emberekre a gondolkodáshoz. IT területen dolgozó közgazdászként nem gondoltam volna, hogy ennyi újat tud mondani ez a könyv számomra.

A szakmai nyelvezete nem könnyíti meg az olvasást, de ha már megismeri az ember az alapfogalmakat nagyon érdekes okfejtések vannak benne, amikre érdemes odafigyelni és elgondolkodni. Persze nem Magyarországról szól, hanem az USA helyzetét írja le, így nálunk ezek a fejlesztések nem konyv: Robotok kora fognak megjelenni, de ki tudja mennyi időnk van felkészülni, átalakítani a gazdaságunkat. Csillagos ötös! Kötelező olvasmány! Abszolút érthető nyelvezetű. Nem gondolom, hogy előképzettséget igényel. Egyrészről ijesztő képet fest a közeljövőről, másrészről lehetőség is van benne bőven. Az biztos, hogy a társadalmunk abban a formában, ahogy mi ma ismerjük, nem sokáig fog működni. Alapvető változásokra van szükség. A technológiai feltételek adottak vagy hamarosan adottak lesznekde vajon az emberek a kapzsiságon és a hatalomvágyon túl tudnak-e lépni, hogy átszervezzék az emberiség életét. Ahogy olvastam a könyvet, időről-időre Jacque Fresco és a Vénusz projekt jutott eszembe. Sokkal többet nem nyújt, mintha valaki elolvassa az ezzel kapcsolatos cikkeket pl. Kicsit keveri a big datával és viszonylag triviális közgazdasági megállapításai vannak. A megoldási ötletekkel jócskán adós maradt a könyv. Hogyan lehet felkészülni, mitől lesz ez jobb, stb. Összefoglalva kb. Nehezebb olvasmány volt, mint amire számítottam. Ez a könyv, bár ismeretterjesztő, nem törekszik arra, hogy könnyed szórakoztató formában adja át a tudást, ezért én, aki nem vagyok nagyon benne a közgazdaságtanban, sok helyen igen száraznak találtam.

Elsősorban a problémákat tárgyalja. Lehetséges megoldásokról csak néhányról esik szó, és azoknál is sok kétely felmerül. Kár, konyv: Robotok kora engem ez érdekelt volna inkább. A várható problémákról már olvastam itt-ott cikkekben, melyek sötét, disztópikus jövőképet vázoltak fel, de reméltem, hogy az okosok már kitalálták hogyan lehet majd ezeket kezelni, és nem lesz annyira vészes a helyzet, mint azokból a cikkekből tűnt. Hát, ebből a konyv: Robotok kora ugyanazt a sötét, disztópikus jövőképet kapjuk meg, még részletesebben, adatokkal alátámasztva. Nem valami biztató. Erősen közgazdasági témájú könyv,de kerüli a szakzsargont. Nagyon érdekes, hogy milyen munkaerőpiaci következményei lesznek s túlzott robotolizációnak. Azt hittem lassan lehet építeni azt a társadalmi csoportokat elválasztó falat. Ha van olyan, a számítógépes technológiát körüllengő mítosz, amellyel ideje lenne leszámolni, az az a közkeletű elképzelés, hogy a számítógép csak azt tudja megcsinálni, amire konkrétan beprogramozták. Amint láttuk, a gépitanulás-algoritmusok rutinszerűen rágják át magukat az adatokon, tárják fel a statisztikai összefüggéseket, és írják meg lényegében ezek alapján a maguk saját programját.

De egyes esetekben a számítógépek még ennél is tovább mennek, és kezdenek befurakodni olyan területekre is, amelyekről szinte mindenki azt gondolja, hogy azok az emberi elme kizárólagos territóriumai: a gépek kezdik a kíváncsiság és a kreativítás jeleit mutatni. Ha elfogadjuk azt, hogy a gazdaságunkban idővel egyre kevesebb munkavállalóra lesz szükség, akkor abból logikusan következik, hogy át kellene alakítani az adórendszert, és azt a munkajövedelem helyett a tőkejövedelemre alapozni. Jelenleg minden nagyobb programot, például az idősek támogatását, javarészt a munkavállalók után befizetett — a munkáltatót és a munkást egyaránt sújtó — adókból finanszíroznak. Ez az adórendszer jelentősen enyhíti azoknak a vállalkozásoknak az adóterheit, amelyek nem munkaerő- hanem inkább tőke- vagy technológiaigényes ágazatokban működnek. Ezek a cégek boldogan élnek a piacok és az intézmények nyújtotta előnyökkel, miközben kibújnak a kötelezettségek alól, és nem járulnak hozzá azoknak a programoknak a támogatásához, amelyek a társadalom egésze számára kulcsfontosságúak. Mivel így a munkaerő-intenzív iparágakat és vállalkozásokat aránytalanul nagyobb adóterhek sújtják, ez újabb lökést ad ahhoz, hogy a humán munkaerőt, ahol és amikor csak lehet, automata rendszerekre cseréljék. Igy előbb-utóbb az egész rendszer fenntarthatatlanná válhat. Ezért kellene inkább áttérnünk egy olyan adórendszerre, amely többet követel a főként technológiára alapozó, kevés munkavállalót alkalmazó vállalkozásoktól.

Az Egyesült Államokban a politikai környezet olyannyira mérgezővé és megosztóvá vált, hogy még a leghagyományosabb gazdaságpoltikai kérdésekben is képtelenségnek tűnik egyezségre jutni. Ennek fényében könnyedén elvetünk bármilyen radikálisabb beavatkozással például a garantált jövedelem bevezetésével kapcsolatos párbeszédet, mondván, értelmetlen az egész. Érthető, miért vonzóbb kizárólag a kisebb és valószínűleg könyebben megvalósítható politikai intézkedésekre koncentrálni, amelyekkel meg lehet kapargatni kicsit a problémák felszínét, de így a nagyobb kihívások megtárgyalása egy bizonytalan, jövőbeni időpontra tolódik. Ez azért nagyon veszélyes, mert az információtechnológia fejlődési ívének már rég nem az elején járunk, hamarosan az exponenciális görbe meredek szakaszába érünk. Felgyorsulnak az események, és a jövő már jóval azelőtt megérkezhet, hogy mi felkészültünk volna rá. Mert a gépek maguk is munkásokká válnak, így munkaerő és a tőke teljesítőképessége közötti határvonal minden eddiginél jobban elhalványul majd. Végső soron arra a kérdésre, vajon eljön-e az a nap, amikor az okos gépek lepipálják az átlagembert, és átveszik tőle a gazdaság működéséhez szükséges feladatok java részét, a jövő technológiájának jellege adja majd meg a választ — és nem a gazdaság történetéből összeollózott leckék.

Koza szerint a genetikus algoritmusoknak van egy komoly előnye az emberekkel szemben: nem korlátozzák őket prekoncepciók, vagyis nagyobb valószínűséggel állnak elő nem szokványos megoldásokkal. Pro tagság Üzenet a Molynak meta. Martin Ford: Rise of the Robots. HVG KönyvekBudapest, Új hozzászólás. Kapcsolódó szócikkek: mesterséges intelligencia MI-AI.