Konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb


Konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 684310190
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 5,65

MAGYARÁZAT:Konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb

Minden felnőtt dühös, csak a gyerekek és az öregek nevetnek. Noah életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel minden beszélgetés egy új kalanddal ér fel. Nagyapó már rettentően öreg. Olyan öreg, hogy a dolgok kezdenek elmosódni a fejében. Szeretett számjegyei, remek ötletei, egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Mindezek gyönyörűséges, szívszorító képekben kavarognak konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb egyre fáradó tekervényeiben. Olyan, mint egy kihunyóban lévő csillag. Vagy egy különleges táj, amely lassan eltűnik a vastag hótakaró alatt. Ez a kötet az emlékekről és az elengedésről szól. Azért született, hogy az írója megértsen bizonyos dolgokat. És mi, az olvasói is megérthetünk általa valamit. Valami fontosat a búcsúzásról. Mert ez a könyv búcsú és találkozás egyszerre. A kisfiával az egyetlen biztonságos helyre hajt, amit ismer: a Fjällbacka partjainál húzódó Grskär szigetére. Nem érdekli, hogy a szóbeszéd úgy tartja, hogy ott, a gyönyörű, ódon világítótorony árnyékában kísértetek tanyáznak. Mats Sverin, a nő kamaszkori szerelme szintén nemrég költözött vissza Fjällbackába, s meg is látogatja Annie-t a szigeten. Ám a férfit másnap holtan találják a lakásában. A Patrik Hedström vezette nyomozás igen hamar elakad, mert noha Matsot mindenki szerette, senki nem ismerte igazán. Miért nem beszélt soha a magánéletéről?

Mit rejtegetett? Patrik és csapata erejét megfeszítve dolgozik a bűntény felgöngyölítésén, és szép lassan hátborzongató titkokra derül fény Főhőse Blanche Wittman a világhírű pszichiáter, a Sâlpetriere kórház főorvosa, Jean Marti Charcot kedvenc betege, a hisztéria tüneteinek és kezelésének szentelt nyilvános bemutatók főszereplője. Charcot halála után Blanche "meggyógyul", és a későbbi Nobel-díjas Marie Curie asszisztense lesz. A laboratóriumi sugárfertőzés miatt életét tehetetlen nyomorékként fejezi be. Szinte haláláig naplót ír, s naplóinak három kötete, a sárga, a fekete és a vörös könyv, a "kérdések" könyvei, képezik a regényé alapszövetét. A csapongó, meditatív, személyes emlékekkel tagolt szöveg markánsan jeleníti meg a kort, a jellemeket, a helyszíneket, az ismert és kevésbé ismert személyiségeket Freud, Jane Avril, Pierre Curie, Paul Langevin, Einstein Blanche és Charcot, illetve Marie és Paul megindítóan szép és tragikus szerelmének történetét meséli el, melybe mesteri könnyedséggel szövi bele saját anyjának és saját fél árvaságának életrajzi motívumait, a század eszmetörténetének és tudománytörténetének kezdeti alakulását, a torz politikai gondolatok és az elvaduló, bigott tömegek indulatainak vészjósló jeleit.

A zenei alapegységekből építkező regény Enquist egyik legszemélyesebb műve, Blanche és Marie pedig legemlékezetesebb, legnagyobb empátiával megírt két regényhőse. Ám mindehhez először el kell takarítaniuk a havat az udvarról, sőt az öreg még néhány gallyat is tenni szeretne a lépcsőre. El is indulnak, hogy gyűjtsenek egy nagy rakásra valót az erdőben, de Pettsont ekkor hirtelen olyan rémes baleset éri, hogy alig bírj a megmozdítani a lábát. Lehet, hogy semmi nem lesz az ünneplésből? Körülötte a vízen jéghártya csillogott. Csuklói felvágva, a kövezeten vérfoltok. Így találnak rá a holtan is gyönyörű Alexre, akiről csakhamar kiderül, hogy nem magával végzett, hanem gyilkosság áldozata lett. Vajon kinek lehetett útjában ez a kiskorától fogva különösen viselkedő, visszahúzódó nő, akit férfiak és nők egyaránt csodálattal vettek körül? Arra lehet számítani, hogy hamar meglesz a tettes, hiszen a színhely egy tengerparti kisváros, ahol mindenki mindenkit ismer. Vagy csak úgy tűnik Patriknak, a rendőrtisztnek és Ericának, az írónőnek azzal kell szembesülnie, hogy fogalmuk sem volt, kikkel élnek együtt, milyen titkokat rejtegetnek a takaros házak, s hogy ki volt valójában az áldozat, akit pedig gyerekkoruktól ismerni véltek.

Jelen van a szerző is. A próbálandó darab két szereplője nő; az egyiket Strindberg exfelesége, Siri von Essen, a másikat egy "dán tribád", Siri barátnője és szerelme alakítja. A bravúrosan megteremtett alaphelyzetből nem konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb művet bár annak is hiteles alkotott a svéd szerző, hanem a hagyományos polgári erkölcs, a megingathatatlan játékszabályok felbomlásának, a nemek közötti közmegegyezéses viszony relativizálódásának eredményét mutatja fel: a szorongató félelem, bizonytalanság és árvaság megrendítő emberi színjátékát. De nem csak egyszerűen sikerdarab. Igazi nagy dráma. Hogyan kerülnek Svédországba a prostitúcióra kényszerített fiatal külföldi lányok? Kik a futtatók? És mindenekelőtt: kik veszik igénybe - köztük befolyásos emberek - a rabszolgasorban tartott nők szolgáltatásait? Érthető, ha egyesek mindent megtennének, hogy a nevük kimaradjon a cikkből. A tetovált lány című regényből már megismert Lisbeth Salander is tudomást szerez a Millennium tervéről, mégpedig korábbi barátja és bajtársa, az újságíró Mikael Blomkvist számítógépéről. Így keveredik bele ez a furcsa, öntörvényű lány egy az egész országot izgalomban tartó gyilkossági ügybe. Hajtóvadászat indul ellene, de ha valakit, őt nem könnyű elkapni, pedig nem csak a rendőrség keresi Még kórházban ápolják, amikor egy szűk, semmitől vissza nem riadó kör már szervezkedni kezd. A tét óriási a számukra: a svéd titkosszolgálat munkatársaiként bizonyíthatóan súlyos törvénytelenségeket követtek el. Mindenre képesek, hogy Salandert egyszer és mindenkorra eltüntessék, és ártalmatlanná tegyék szövetségesét, a sztárújságíró Mikael Blomkvistot is, aki jól dokumentált tényfeltáró riportban akarja leleplezni üzelmeiket.

Rendőrök, titkos ügynökök, újságírók, közhivatalnokok válnak szövetségessé vagy halálos ellenséggé a küzdelemben, amely az egész politikai elitet óriási botránnyal fenyegeti. Azzal a gyermeki izgalommal és örömmel olvastam a Millennium trilógiát, mint valaha Dumas vagy Dickens műveit. Titkon azzal a reménnyel tölt el, hogy talán nincs minden veszve a mi tökéletlen világunkban. Lisbeth Salander, légy üdvözölve a halhatatlan regényhősök között! A két lány, Garance és Lola, teljesen mások, mint ő, és mindent meg is tesznek azért, hogy érezze, sosem léphet be közös titkos világukba. Ám az ezt követő eseményt még álmában sem feltételezné Amikor megérkeznek és megtudják, hogy a negyedik testvér, Vincent nem vesz részt az unalmasnak ígérkező szertartáson, köszönés nélkül faképnél hagyják a násznépet és Simon feleségét, hogy hármasban abba a kastélyba ruccanjanak, ahol Vincent dolgozik. Életük fordulópontja lesz ez a kaland. Mind a négy testvér érzi, hogy ez a lopott alkalom az utolsó nagy találkozás, mely lezárja a fiatalkorukat.

A Kis kiruccanás Anna Gavalda elbűvölő stílusában mesél a gyermekkori kötelékekről, melyek egész életünket meghatározzák. A helyszín ezúttal is Fjällbacka, ez a szép fekvésű, csendes városka, ahol húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt két fiatal lány. Véletlen-e csupán, hogy csontjaik most épp azon a helyen kerülnek elő, ahol egy játszadozó konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb egy nő ruhátlan holttestére bukkan? Az eset mélyen megrázza a városka lakóit. Patrik Hedström nyomozó "konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb" középpontjába egy különös család kerül. A Hultok között összeférhetetlen alakok, vallási fanatikusok de bűnözők is akadnak. A gyanúsítottak listája hosszú, ám az idő kevés. Vajon melyik sötét családi titok vezet el a tetteshez…? Pettsonnak bizony sokszor eszébe jut a mondás, amióta megígérte Findusznak, hogy a Mikulás ellátogat hozzá karácsonykor. Nincs is Mikulás, méltatlankodik az öreg magában, de hosszas tanakodás után elhatározza, hogy titokban készít egy mozogni és beszélni tudó bábut. A nagy fabrikálás során azonban hamar belátja, hogy szinte lehetetlen vállalkozásba fogott. A karácsony előtti hetek rendkívül szokatlanra sikerednek a barátok életében. Az öreg minden idejét a műhelyben tölti, a kandúr pedig kezdi nagyon magányosnak érezni magát. Ráadásul furcsábbnál furcsább emberek bukkannak fel körülöttük.

Az ünnep napján úgy tűnik, minden rendben van: Findusz boldog, mert eljött a Mikulás, az öreg pedig annak örül, milyen jól sikerült a gépe. Talán egy kicsit túl jól is Vajon miféle titok lappanghat emögött? Vannak kérdések, amelyekre lehet, hogy nem is érdemes választ keresni Amikor a rendőrségen kihallgatják őket, nem tanúsítanak semmiféle megbánást. Wallander fel sem bírja fogni. Hát a mai fiatalok tényleg nem érzik már, milyen iszonyatos egy emberélet brutális kioltása? Biztos benne, hogy valami egyéb rejlik a dolog mögött. Ám mire rájön, addigra sok furcsaság történik. Egy férfi holtan esik össze egy bankautomata előtt. Holttestét ellopják a patológiáról, hogy aztán korábbi helyére tegyék vissza. Egy éjszaka pedig egész Skanéban kialszik a villany. És nem sokkal ezután találnak egy konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb hullát a transzformátorállomáson. Mindennek tetejébe Wallandert még fel is jelentik, hogy kihallgatás közben felpofozott egy fiatal lányt. Lányának, Lindának sürgetésére végre felad egy társkereső hirdetést, hogy legalább a magánélete visszakerüljön a normális kerékvágásba. De úgy látszik, hogy a lassan induló szerelmi történetet is fel kell áldozni a nyomozás oltárán Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra.

A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás - à konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb Utolsó tangó Párizsban - egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül - erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig. Vezetője - az ütközésnél életét vesztő Marit Kaspersen - szervezetében hatalmas mennyiségű alkoholt találnak. Adja magát a feltételezés, hogy ittasan vezetett, és ezért nem volt képes bevenni a kanyart. A boncolás azonban hamar kideríti, hogy a nő a baleset pillanatában már halott volt: alkoholmérgezés végzett vele.

Minden felnőtt dühös, csak a gyerekek és az öregek nevetnek. Noah életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel minden beszélgetés egy új kalanddal ér fel. Nagyapó már rettentően öreg. Olyan öreg, hogy a dolgok kezdenek elmosódni a fejében. Szeretett számjegyei, remek ötletei, egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Mindezek gyönyörűséges, szívszorító képekben kavarognak agyának egyre fáradó tekervényeiben. Olyan, mint egy kihunyóban lévő csillag. Vagy egy különleges táj, amely lassan eltűnik a vastag hótakaró alatt. Ez a kötet az emlékekről és az elengedésről szól. Azért született, hogy az írója megértsen bizonyos dolgokat. És mi, az olvasói is megérthetünk általa valamit. Valami fontosat a búcsúzásról. Mert ez a könyv búcsú és találkozás egyszerre. Eredeti megjelenés éve: Alzheimer-kór család filozofikus regény gyász gyerekszáj halál illusztrált jelen időben írt kisregény kortárs lélektani mágikus realizmus magyar nyelvű öregedés regény skandináv svéd szerző szeretet társas kapcsolatok. Ez a novella az öregedésről és annak családi kapcsolatokra gyakorolt hatásáról szól. Egy idős ember története ez, aki küzd emlékei megőrzésével.

Már csak az Itt járt Britt-Marie című könyvét nem olvastam a magyarul megjelentek közül. A könyv rövid ugyan, ám jelen esetben ez nem is baj. Nem azért, mintha nem olvasnék bármilyen hosszúságú könyvet a kedvenc szerzőmtől, hanem azért, mert ez a könyv felidézi elvesztett szeretteinket, felszaggatja a rég eltemetett fájdalmainkat, előhozza azokat a meg nem tett, elmulasztott dolgokat, amelyeket most már megtennénk és máshogy csinálnánk. No hát! Végre ez a nagy svéd manipulátor elkövette azt a rövidke írást, ami hozzám szól és nem érzem, hogy játszik benne az érzelmeimmel és visszaél a manipulálhatóságommal. Csak azt kívánom a könyv minden olvasójának, hogy soha ne ismerje meg nagyapó elveszettségének rettenetes fájdalmát, a gyökértelenség hiábavaló rettegését, a napok kiüresítő, könyörtelen folyamát. De váljék belőle olyan nagyanyó, vagy nagyapó, akiről egyszer majd érdemes lesz ilyen történetet írni. Elképzelni sem tudok más gazdagságot, úgy gondolom, ez lehet a kegyelem legszentebb állapota. Nem kérdés: olvassátok!

Hiszen az élet szüntelen búcsúzás, előbb-utóbb mindenkinek el kell engednünk a kezét, aki valaha a legdrágább volt "konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb." Nehéz lehet igazán jó könyvet írni az élet és a halál, az emlékezés és a felejtés közötti szűk mezsgyéről. A családi szeretetkötelék folytonosságáról, a legkisebbek mosolyáról, amibe kapaszkodunk, és ami az átélt fájdalom és veszteség után is megőriz és megtart minket. Fredrik Backmannak sikerült megragadnia az elmúlás pillanatait, és gyönyörű, tökéletes művet alkotni belőlük. Ha rendhagyó módon címet adhatnék a könyvről írott értékelésemnek, akkor egyértelműen a Sós karamella-t választanám. Ez a kis történet a maga 88 oldalával, képeivel, csipkekönnyű gondolataival egyetlen hatalmas vers, vagy novella, vagy egy szépséges metafora kifejtése. Édesen kacagtat és közben potyognak az ember könnyei. Sós karamell. A két íz egymásra hatása pedig egy elmélyült, intenzív zamatot eredményez, amit nehéz elfelejteni. Nagyapó és unokája, Noahnoah egymással szemben ülnek egy csónakban, egy padon, egy sátorban, egy kórházban, a múltban, a jelenben, s mindezekben egyszerre. Beszélgetnek egymással végtelen gyöngédséggel. Hogy vagy, mi van az iskolában, mi az, ami fáj — kérdések váltakoznak egymás után, melyek segítenek kimondani az életbe történő belemenés, és az élettől való elszakadás kétirányú félelmét. Bár az idő halad, a kis Noah lába már konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb a földre, nem kalimpál, de az örökké felbukkanó viccek, emlékek újra és újra felidéződnek. Pedig nagyapó körül szűkül a tér, egyre hosszabb az út haza, az emlékek fakulnak, már csak képek villannak be, s a múlt egy kiállítás darabjaivá tompul.

De micsoda képeket mutat kis unokájának a nagypapa! Az nagyszülők bölcsessége, a lényegre történő egyszerűsödés kincsei. S mindennek végső magja maga a szeretet, amit a szerző egyetlen szóval sem említ talán, de mégis minden mondatából ez süt. Fredrik Backman az élettől való elszakadás súlyos kérdését énekli meg, röviden, egyszerűen. Úgy tudja átadni a lényeget, hogy közben teljes mértékben elkerüli a bölcselkedés minden látszatát. Talán a szöveget belengő humor az, ami ezt emészthetővé teszi. Ezek a mosolyok adják a történet báját, és szívet — lelket melengető édességét. És aki megélt már veszteséget, átérezte már valaha az elmúlás véglegességének erejét, annak óhatatlanul csorogni fognak könnyei. Felkavaró kis elbeszélés ez, ártatlannak tűnő szösszenet, valójában egy rendkívül jó formába öntött élettapasztalat átadása. Kétségtelen, hogy a könyv felétől -érintettségem okán is- teljesen elérzékenyültem, és így fogadtam be minden sorát. De amellett, hogy nagyapó búcsúzik az élettől, a könyv csodálatos módon eleveníti fel a nagyszülők szerelmét és kapcsolatát is, amely nem volt mentes az összetűzésektől sem. Valós vagy kitalált, de a szerző által használt koriander motívuma, annyira jól ragadja meg azokat a kis ellentéteket, melyeket kapcsolatainkban hordozunk. De nem ez volt az egyetlen olyan kép, amit szívembe zártam, és viszek magammal. Fredrik Backman "konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb" én nyelvemen szólt, a saját életszemléletemet tükrözte vissza, ezért voltam képes annyira megszeretni ezt az édes-bús történetet. Kétségtelen, hogy kell egy nagyot sírni utána. Jó, ha van valaki mellettünk, akivel átbeszélhetjük a mélyből feltörő érzéseket vagy félelemeket. Ezért kifejezetten közös olvasásra ajánlanám a kötetet.

A kiszakadáshoz pedig jó megejteni egy könnyed sétát! Nekem bejött. Ez a kisregény tökéletes példája annak, hogy néhány oldalt hogyan lehet csurig tölteni szeretettel és mély érzésekkel. Elmúlásról, elengedésről, emlékekről, értékekről mesél, könnyen olvasható, ám szívbe markoló stílusban. Téged szeretnélek legtovább megtartani. Svédországban is van Holtág… Ez egy apró, ám nagy bölcsességű könyv. Backman zseniális író ezt ismét bizonyította. Remek emberismeretről tesz tanúbizonyságot, a kapcsolatok fontosságáról ír. Igaz, én is fájlaltam, hogy ennyire rövid ez a könyv, de azt hiszem, ha Backman kiadná a bevásárló-listáját, azt is szemrebbenés nélkül megvenném, bízva abban, hogy értéket képvisel. Ez egy gyönyörű, erős hangulatú, álom-szerű történet az elmúlásról és a búcsúról, amit az is mélyen átérez, aki megélte már a veszteséget, és az is, aki még nem. Az elején még terveztem, hogy kiírom a legszebb idézeteket, de aztán rájöttem, hogy ennyi erővel konkrétan az egész könyvet bemásolhatnám. Imádom Backman-t, na. Az elején nem érted, mi az a bekezdés… miért került oda… Amikor a vége felé újra szembejön, megállíthatatlanul elkezdenek potyogni a könnyeid és az utolsó néhány oldalt vánszorogva, szemtörölgetve, alig haladva olvasod el. Blogbejegyzés helyett csak rányomok a Kedvencem és az Ajánlom gombokra, rendben? Inkább lennék öreg, semmint felnőtt. A sárkányt nagyapótól kapta, amikor megszületett. Nagyanyó szerint ugyan nem célszerű plüss-sárkányokat adni csecsemőknek, de nagyapó azt mondta, hogy nem óhajt célszerű unokát. És fagylalt. Nagyapó nevet, Noah is. Szükségtelen ajándékokkal szokták meglepni egymást. Karácsonykor nagyapó egy zacskó levegőt adott Noah-nak, Noah pedig egy fél pár szandált ajándékozott cserébe.

Nagyapó a születésnapjára egy olyan csokit kapott, amit Noah már megevett. Eddig ez volt nagyapó kedvence. Ez pedig jó tulajdonság egy nagyapánál. Pro tagság Üzenet a Molynak meta. Fredrik Backman. Fredrik Backman: Och varje morgon blir vägen konyv: A hazavezeto ut minden reggel egyre hosszabb längre och längre. AnimusBudapest, AnimusBudapest. Új hozzászólás. Sós karamella Ha rendhagyó módon címet adhatnék a könyvről írott értékelésemnek, akkor egyértelműen a Sós karamella-t választanám. Nagyon fáj. Abszolút tökéletes. Kézremegés nélkül képtelenség kiírni az idézeteket. Kapcsolódó szócikkek: gyermek · unoka. Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme. Szerelembe esni vele olyan volt, mintha nem férne el a saját bőrében. Ezért inkább táncolt. Kapcsolódó szócikkek: nagyapó · Noah, az unoka.