Konyv: A hunok harom vilagbirodalma


Konyv: A hunok harom vilagbirodalma

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 842703643
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 11,12

MAGYARÁZAT:Konyv: A hunok harom vilagbirodalma

Pontosság ellenőrzött. A Képes krónika szerint: "Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magyor unokája, ki Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség ijedelme, Isten ostora. A es években két hadjáratot vezetett a Balkán-félszigeten a Keletrómai Birodalom ellen, magát Konstantinápolyt is fenyegetve. A fővárosából, Ravennából űzte konyv: A hunok harom vilagbirodalma III. Valentinianus nyugatrómai császárt, -ben. Bár a birodalma halála után szétesett, mégis Konyv: A hunok harom vilagbirodalma történelmének legendás alakjává vált. Történetíróink viszont művelt és nemes uralkodóként tartják számon, ezt támasztja alá az egyetlen korabeli beszámoló szerzője, Priszkosz rétor is. Három viking sagában és a Nibelung-énekben is fontos szerepet játszik. Iordanes névmagyarázata nem indokolja az Atilla, Atli, Etzel és Etel e névvariációkat forrásokban. Lehet ótörök eredetű is. Egyesek szerint a hun király neve nem lehetett török eredetű, mert a török nyelvekre nem jellemző a hosszú mássalhangzó, de ez az ellenvetés abból indul ki, hogy Iordanes kifogástalan, ejtés szerinti szóalakot hagyott ránk. Attila nevének mongol magyarázata az ejenkiejtve edzen — fejedelem — kifejezés. Különböző népek képviselőinek hallása szerint lett e címből EteleEtelEtzelés végül — a germánok körében — Attilaazaz Atyácska. Árpád családjában hasonló nevű uralkodó ÉzelőVII. Kónsztantinosz munkájában: Ezelekh Εζελεχ. Attila uralkodói nevével cseng össze a Volga törökös elnevezése Atil, Etel stb. Etil ill. ItilIdilAdil volt az ótörök neve a mai Volga folyónak; innen is származhat az Atil Etel név, amelynek későbbi, germán hatásra megtoldott alakja lehet az Atilla. A gót eredet hiedelme lehet az oka az Attila helyesírási formának, amelyet a magyar kiejtés máig sem követett.

A hunok Ruga vezetésével -re egyesültek. Az uralom unokaöccseire, Bendegúz fiaira, Attilára és Bledára szállt. A hun uralkodói székhely — között a mai Bodza folyó völgyében volt. Ebben az időben a hunok II. A következő évben Attila és Bleda a Duna északi partján, Castra Constantia erődjénél, Margus ma Pozsarevác városával szemben [1] fogadta Bizánc küldöttét, és hun szokás szerint mindannyian lóháton ülve szerződést kötöttek: a keletrómaiak nemcsak a menekült törzseket akiknek jó hasznát vették a vandálok ellen fordították vissza, hanem meg is duplázták római fontnyi kb. Theodosius felhasználta az alkalmat Konstantinápoly falainak megerősítésére, és felépíttette a tenger felől védő első falat is, illetve a birodalom Duna menti határának védvonalát is megerősítette. A következő öt évre a hunok eltűntek a bizánciak szeme elől, de -ben újra felbukkantak a birodalom határainál, megtámadva a szerződés alapján a Duna északi partján működő piac kalmárait. Attila és Bleda további háborúval fenyegetőzött, azt állítva, hogy a bizánciak nem tartották be a szerződést, továbbá Margus püspöke átkelt a Dunán, hogy kifossza és meggyalázza a hun királysírokat a Duna északi partján. A hunok a folyón átkelve nagy illír városokat és erősségeket romboltak le, köztük Priscus szerint Viminaciumot is, Moesia római tartomány fővárosát. A támadást Margusnál kezdték, mivel a püspök, akit a bizánciak átadni terveztek, titokban átszökött a barbárokhoz, és elárulta, feladta a városát. Theodosius a folyómenti véderőit visszavonta, hogy válaszolhasson a -ben Karthágót elfoglaló vandál Geiserich Konyv: A hunok harom vilagbirodalma, Gaiseric, Genseric és az Örményországot -ben megszálló szászánida II.

Jazdagird Izdegerdes támadásaira. Így Attila és Bleda előtt nyitva állt az út Illírián keresztül a Balkánra, amit -ben el is özönlöttek. A hun sereg megsarcolta Margus és Viminacium városát, elfoglalta Sigindunumot a mai Belgrádot és Sirmiumot. Fordulat állt be -ben, amikor Theodosius kivonta a csapatait Észak-Afrikábólés nagy mennyiségben új pénzt veretett a hunok elleni hadjárat finanszírozására. Attila és Bleda válaszul -ban újraindították hadjáratukat. A Duna mentén haladva legyőzték Ratiara katonai központjait és sikeresen megostromolták Naissus városát a mai Ništ. Konstantinápolynál körbefogták és megsemmisítették a bizánci erőket, és csupán azért kényszerültek megállásra, mert a város masszív falaihoz nem volt megfelelő ostromeszközük. Theodosius elismerte vereségét, és Anatoliust, egy udvari tisztségviselőjét küldte a béketárgyalásra, amely a korábbiaknál is keményebb volt: a császár átad római fontnyi kb. A sikeres hadjárat után a hunok visszahúzódtak birodalmuk belsejébe. A Priscust követő Iordanes írása szerint nem sokkal a távozásuk után, végén vagy elején körül Attila maga ült a trónra. Katonai kísérete és germán vazallus fejedelmek segítségével erőszakkal foglalta el a nagykirályi méltóságot. Bledát egyes források szerint saját kezűleg ölte meg [1]. Attila személyében a hun vezető rétegen belül a háborús párt került uralomra, így a viszony a hunok és a két római birodalom között hamarosan feszültté vált. A keletrómai hadsereg a gót Arnegisclus magister militum vezetésével a Vid folyónál csatát vesztett, így a hunok ellenállás nélkül benyomulhattak a Balkánraegészen Thermopüléig.

Konstantinápolyt csak Flavius Constantinus prefektus közbelépése mentette meg: a városlakókkal újra felépíttette és kiegészíttette a földrengésben leomlott, meggyengült védőfalakat. Attila aranyban fizetendő adót követelt, és azt, hogy Sigindumtól Belgrád keletre mérföldre, a Dunától délre pedig mérföldre húzódjon vissza a birodalom. A béketárgyalások mintegy három évig folytak. A bizánciak Attila túlzó területi követeléseit nem fogadták el. Nyugati irányú háborús tervei miatt Attila engedni kényszerül Konstantinápolynak. Theodosius bizánci császár halála Valentinianus római császárral szövetségben. Előzőleg jó kapcsolatban állt a Nyugatrómai Birodalommal és uralkodója, II. Valentinianus római császár helyett a tényleges hatalmat gyakorló Flavius Aëtiussal, aki korábban -ban a hunok között is élt rövid ideig. A vizigótokkal szembeszálló és tőlük tartó Geiserich ajándékai és diplomáciai törekvései is befolyásolhatták Attila terveit. HonoriaIII. Valentinianus nővére azonban tavaszán — hogy elkerülje kényszerített házasságát egy szenátorral — elküldte a hun királynak segítségkérését és gyűrűjét. Attila házassági ajánlatként értelmezte az üzenetet.

Elfogadta, s a nyugati birodalom felét kérte hozományul. Amikor III. Valentinianus felfedezte a tervet, csak anyja, Galla Placidia győzte meg, hogy halál helyett csak száműzetésre ítélje Honoriát; Attilának pedig levelet küldött, melyben nyomatékosan tagadta a házassági ajánlat törvényességét. Attilát a levél nem győzte meg. Követet küldött Ravennábahogy kihirdesse Honoria ártatlanságát és hogy kinyilvánítsa, Honoria ajánlata törvényes volt, ő pedig el fog jönni, hogy elfoglalja, ami jog szerint megilleti. Aetius és I. Theodorik nyugati gót király hadai azonban visszavetették Attilát. Csatára végül az antik Tricassis Troyes város konyv: A hunok harom vilagbirodalma mauriacumi mezőkön catalaunumi csata került sor, s bár a küzdelem döntetlenül végződött, Attila végleg visszavonult. A hadait pusztító pestis és az itáliai szárazság miatti éhínség miatt azonban a Mincio folyónál kénytelen volt fegyverszünetet kötni a nyugat-rómaiakkal. Ekkor Róma város követségének tagja volt I. Leó pápa Nagy Szent Leó is, akinek Attilával való találkozását és szerepét a legendák később felnagyították. Az itáliai hadjárat idején Marcianus bizánci császár csapatai hátba támadták a hunokat, Attila kétfrontos háborúra kényszerült. Kísérletet tett béketárgyalásokra, majd újabb keletrómai hadjárattal fenyegetőzött, erre azonban már nem került sor. Más feltételezések szerint a rengeteg alkoholtól kialakuló májzsugor ellensúlyozására létrejövő, ún. Egy harmadik legenda úgy véli, hogy germán felesége, Ildikó Krimhilda ölte meg, fülébe cseppentett méreggel. Temetéséről Priscus nyomán Iordanes ír. Az ázsiai jellegű, a későbbi türk nagyfejedelmek temetéséhez hasonló temetési szertartás szerint ott, ahol a Tisza kétfelé ágazott, a folyó egyik ágát elzárták, hogy a víz mind a másik ágba folyjon. A hagyomány szerint hármas, arany, ezüst és vas koporsóba ferculum temették el, valójában azonban valószínűleg hármas szemfedőt coperculum téve a halott arcára, egyetlen koporsóban temették el.

Már a Iordanes nem koporsóról, hanem arany, ezüst és vas szemfedőről írt. Mócsy András régész úgy vélte, hogy a ferculum koporsó és a coperculum szemfedő jelentéseit cserélte fel az utókor. Németh György történész a hun temetkezési szokások alapján cáfolja a temetését övező mondát, ugyanis a hunok nem használtak fémből készült koporsókat, csak fakoporsókat. A temetési szertartásban segédkező szolgák legyilkolása több középkori munkában is megjelent, egyfajta vándormotívumként. A tényleges temetésre hagyományos hun halotti szertartás után, valahol a Duna—Tisza közén feltételezvén a Szeged környéki központot kerülhetett sor. A nagykirályi méltóságot Arikantól született legidősebb fia, Ellák örökölte. Attila halála után fiai között testvérháború robbant ki a hatalomért, amit az alávetett germán népek azonnal kihasználtak és fellázadtak a hun uralom ellen. A folyamat a Hun Birodalom széteséséhez vezetett. A hunok maradékai az Al-Duna vidékére egyes feltételezések szerint Erdélybenagy részük pedig kelet felé, a Dnyeper és a Don folyók térségébe húzódott vissza, részt konyv: A hunok harom vilagbirodalma a bolgár-törökök etnogenezisében. Ernák feltételezhetően ban történő halálával lett vége Attila dinasztiájának.

Az Attiláról szóló tudásunk fő forrása Priszkosz rétor Priscus leírása. A történetíró tagja volt II. Theodosius bizánci császár -ban a hunokhoz küldött, Maximos által vezetett diplomáciai küldöttségnek. A nomád hunok falvát a kor nagyvárosaival megegyező méretűnek mutatta be, tömör fa falakkal. Jelentéseinek töredékei bemutatják Attila személyét: mértékletes és egyszerű, körötte díszes udvaroncok, számos feleség, mellette szkíta udvari bolondja, mór törpéje…. Minden másban hasonlóan mértékletes volt; fakupából ivott, míg vendégei arany és ezüst serlegből. Ruházata is egyszerű volt, csupán a tisztaságát igényelte. Sem az oldalán viselt kard, sem szkíta lábbelije, sem lova kantárja nem volt díszített, eltérően más szkítákétól, akik "konyv: A hunok harom vilagbirodalma," ékkővel vagy bármi értékessel ékesítették azokat. A földet gyapjú szőnyegek borították. A bizánci történetíró leírása Attila alázatosságáról és egyszerűségéről Priszkosz félreérthetetlen csodálatát "konyv: A hunok harom vilagbirodalma" ki. Priszkosz megemlíti Attila és környezete műveltségét. Attila korának hunjai folyamatos kapcsolatban voltak a római civilizációval, leginkább a római határvonal Limes dunai, a germánokkal határos területén, ill. Theodosius as küldöttsége idején Priszkosz a hunt, a gótot és a latint nevezte meg a hun birodalom fő nyelveiként.

Régészet D. Ceveendordzs — D. Bajar — U. Erdenebat: Mongólia korai települései konyv: A hunok harom vilagbirodalma a városok kutatása Erdélyi István: Az ázsiai hunok emlékei nyomában Murtazali S. Éppen ezért nekünk, a szkíták utódainak, nagyon fontos, hogy a korabeli történeti források ismeretében reális, bizonyítékokkal alátámasztható szkíta képet alkossunk meg, melynek egyik eleme az ősi vallás és hitvilág bemutatása. A kötet szerzői alapos kutatások alapján azt mutatják be, hogy a sztyeppei lovas népeknek, a szkítáknak és utódaiknak fejlett erkölcsi-vallási rendszerük volt, melyet az antik konyv: A hunok harom vilagbirodalma szerzők is nagyra becsültek, még azt is elismerték, hogy a szkíták erkölcsiségben és törvénykezésben felettük álltak. Amennyire helyünk engedi, igyekszünk rendet teremteni. Különösen ismeretlen a magyarság előtt hun apáink legősibb története. Ennek ismertetésére fektetem hát a fősúlyt s csak a fennmaradó kisebb részen beszélek Atilla hun birodalmáról, melyről mégis minden magyar sokat tud. Az avarokról szóló rész is ezért hagytam el s majd egyik következő kotetemben fogom pótolni.

Talán még Atilláról is ejthetek később pár szót. A hun nép neve a világtörténelem örökre megmaradó lapja. Hogy erre a lapra aztán annyi dicsóség mellett, oly sok sötétséget is írtak. Persze ez még közelről sem a teljes igazság, de úgy gondolom, hogy afféle arra vezető út. Megadatott számomra, hogy bejárhassam Ázsia Szívét, eljuthattam a hunok-lakta területekre és oda, amelyekről elődeim csak álmodoztak, vagy amely területeket csak irodalomból idézgettek. Hozzájutottam kínai, ujgur, ősi türk és kaukázusi forrásokhoz, gyűjthettem embertani, zeneinéprajzi, nyelvi és irodalmi adatokat és megadatott a legtöbb, ami egy embernek megadathat: több egyetemen taníthattam a magyar őstörténetet. A tanítás alkalmával megdöbbentem, hogy mennyire igényli fiatalságunk a magyarok eredetének igaz ismeretét, és józan, logikus gondolkodásuk, probléma- és kérdésfeltevésük sokban segített a tisztánlátáshoz. E - ma már könyvritkaságnak számító - kötetében dolgozta ki a pogány magyarok ősvallása rekonstrukciójának alapjait. Részletekbe menően hasonlította össze a szibériai samanizmust a magyar néphit táltos-hiedelemkörével, és ennek alapján állapította meg a rokonságot. Arra a következtetésre jutott, hogy a honfoglaló magyarság hitvilága közel állt a szibériai sámánok világképéhez. Reprint kiadásunkban Hoppál Mihály tollából értékes elemzés olvasható Diószegi Vilmos fáradhatatlan kutatómunkájáról és műveinek utóéletéről. A kötet nélkülözhetetlen, klasszikus olvasmány azok számára, akik a magyarság régi pogány hitvilágával és mitológiájával akarnak foglalkozni.

A könyv ezért nem új hipotézis a hunokról, hanem máig terjedő ismereteink összefoglalása. Erőssége a Szerzőnek, hogy a késő antik-korai középkor történelmi konyv: A hunok harom vilagbirodalma is otthonos. A régészet eredményeit - kivált elméleteit - nem kellett ellenőrzés nélkül átvennie, mivel gyakorló régészként a leleteket és a hozzájuk kapcsolódó szakirodalmat jól ismeri. Ugyanakkor otthonosan mozog az írott forrásokra támaszkodó történettudományban is, lévén maga is történeti munkák szerzője és szerkesztője. A régi népek által hátrahagyott és feltárt régészeti emlékek alapján lehet elsősorban következtetni kilétükre és mozgásukra. Európa és Ázsia egyik nagy nyelvcsaládjába tartoznak az indoeurópai és a finnugor nyelvek. Sajátos régészeti hagyatékuk és a nyelvészek által kutatott ősi múltjuk más és más képet mutat. Egész sor kiemelkedő európai régész foglalkozott már a XX. A kötet régész szerzője ebben a könyvében elsősorban azoknak az orosz és ukrán szakembereknek a munkáit tekinti át, akik jobbára szemben állnak a zárójelben említettekkel.

Szemléje az utó-paleolitikumtól az epipaleolitikumtólfőleg az átmeneti kőkoron át, az újkőkor és a rézkor régészeti kultúráit mutatja be az olvasónak, jellemezve a déli halász-vadász, majd letelepült termelőgazdálkodást és végül nomád állattenyésztést folytató népcsoportok régészeti kultúráit, a Fekete-tenger feletti síkság és az attól északra elterülő vidékek, valamint a Kárpátok keleti vonulatától az Urálig, sőt némileg még az azon túl terjedő területeket. A jelzett hatalmas területen, miután az indoeurópaiak és a finnugor nyelveken beszélő népek ősei kiszorították északra a még régebbi ősnépeket pl. Mozgásukat a lovas életmódra való áttérés segíthette. A finnugor nyelveken beszélők ősei pedig az Urál hegységen is átkeltek. A régészeti kultúrák és azok mozgásának bemutatásán kívül a szerző a régészetieknél sokkal kevésbé kutatott történeti embertani anyagot is jellemzi röviden. A legújabb kutatások eredményeit felhasználva írja le az itt lakó törzsek, törzsszövetségek keletkezését és sorsát, a mongol népek történetét az állam kialakulása előtt. Behatóan foglalkozik a mongol állam keletkezésével, Dzsingisz szerepével, háborúival. Kifejti a hódító háborúk okait, következményeit. A Dzsingisz halálát követő széttagolódás leírása után külön-külön megrajzolja az új államok történetét, a mongol dinasztia uralma alatt álló Kínáét, Turkesztánét, Iránét az ilkánok uralkodása idején, az Aranyhordáét. Mongólia a A szerző részletesen foglalkozik a Mongol Népköztársaság külső és belső küzdelmeivel, gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésével, színes és érdekes képet ad az ország mai helyzetéről is.

Az összefoglalóan urálinak nevezett nyelvcsaládnak szám szerint és kulturális teljesítményei alapján is legismertebb tagja a magyaron kívül a finn és az észt. E népek származásáról, történeti szerepéről, régi és mai kultúrájáról legközelebbi szomszédaik konyv: A hunok harom vilagbirodalma meglehetősen tájékozatlanok, a távolabb élő, kisebb finnugor és szamojéd népekről pedig még a velük rokon finneknek és nekünk, magyaroknak sincsenek kellően megalapozott ismereteink. Az informálódás hiánya nyilván arra vezethető vissza, hogy a szélesebb közönségnek szánt összefoglaló tájékoztatás még nem született meg. Könyvünk ezt a mulasztást kívánja részben pótolni, az információ-átadás eszköze kíván lenni. Kötetünk célja az, hogy dokumentációs anyaggal illusztrált, tömör, modern, világos és tárgyilagos áttekintést adjon az uráli népek történetének alapvető problémáiról, művelődésük néhány jellegzetes megnyilvánulási formájáról. A kötetben szereplő tanulmányok szerzői ismert magyar és finn tudósok, akik több éves kutatómunkájuk eredményeit összegzik ezekben az írásokban, megismertetve az olvasót az uráli népek anyagi és szellemi kultúrájával, népművészetével, hiedelemvilágával, antropológiájával, a nyelvészet és régészet legújabb eredményeivel.

A kötetet gazdag fotó- és ábraanyag illusztrálja. A kazah népköltészet szépségére még egyetemi hallgató koromban felhívta figyelmemet öreg professzorom, Vámbéry Ármin, a világhírű magyar utazó és folklórista, aki járt a kazahok között és emlékét még máig is őrzik ott. Ezeknek a meséknek nagy része még oroszra sincs lefordítva. Egy részük kazahul sincsen még kiadva. Az alma-atai Tudományos Akadémia kéziratos gyűjtését bocsátotta rendelkezésemre és kazah munkatársakat adott mellém, akik a nyersfordítás elkészítésében támogattak. A magyar fordítás munkájában Geréb László volt segítségemre. Hálás köszönetet mondok e helyen a Kazah Tudományos Akadémia kitünő tudósainak támogatásukért. Különösen Avezov elvtársnak, a kiváló költőnek, aki a kazah népköltészet legjobb ismerői és földerítői közé tartozik. Balázs Béla. Átfogó képet ad a Kárpát-medence konyv: A hunok harom vilagbirodalma helyzetéről és eredményeiről, konyv: A hunok harom vilagbirodalma az elmúlt esztendő tudós-kutatóinak állít emléket, másrészt azoknak a népeknek, amelyek a Kárpát-medencében több ezer esztendő alatt tárgyi emléket hagytak.

A kötet 13 fejezetében a kezdetektől napjainkig kutatott korszakok időrendjét követve rajzolódik ki a magyar föld régmúltja. A könyvben a régészet módszereiről is szó esik, így az olvasók olyan átfogó kiadványt vehetnek kézbe, amely által ez a különleges szakma és alig ismert művelői közelebb kerülhetnek a közönséghez. A könyv végén átfogó bibliográfia kapott helyet. A többnyire színes helyszíni felvételek, rekonstrukciós rajzok és tárgyfotók mellett minden fejezetben térképmelléklet, illetve a tudományágban egyedülálló részletességű kronológiai táblázat is található. Zsigmond karnyújtásnyira került áhított céljától, a Német-római Birodalom császári koronájának megszerzésétől, és a birodalmi politikai játszmák részeként a milánói Visconti herceg rendelkezésére bocsátja Hunyadit és csapatát a Velence ellen folytatott háborúban. Az ifjú hadvezér Lombardiában is dicsőséget szerez királyának, hamarosan csak Il Cavaliere Nero - a Fekete Lovag - néven emlegetik Itália-szerte. Hunyadi mégsem nyugodt: imádott felesége, Szilágyi Erzsébet a távollétében szüli meg fiukat, Lászlót, és miután Zsigmond Havaselve fejedelmévé teszi a Sárkányos Lovag-rend egyik új tagját, Vlad Tepest, konyv: A hunok harom vilagbirodalma nyugtalanítóbb hírek érkeznek Hunyadvárról Annak idején a három könyvnap alatt háromszor annyi példányban fogyott el e mű, mint amennyiben akkoriban az átlag magyar könyv egy év alatt elkelt. A ritka könyvsikernek sajátos oka volt. Az olvasók valahogy reményt, vigaszt próbáltak kiolvasni e küzdelmes sorsunk kezdeteit felidéző munka lapjairól. Negyven esztendő nagy idő a tudomány történetében, régi eredmények módosulnak, nem konyv: A hunok harom vilagbirodalma korábbi uralkodó nézet elavult. A magyar őstörténet kutatására ez fokozottabb mértékben érvényes. A réginél, korábbinál hatékonyabb módszer újabb megtámadhatatlan eredményeket ígért.

Régebben elhanyagolt vagy éppen figyelembe sem vett kérdések vizsgálata került napirendre. A társadalmi mozgások, a gazdasági élet összetevőinek elemzése során már eddig is számos jelentős eredmény született. Könyvünk keletkezésének előzményét talán nem felesleges felidézni. A tekintélyes turkológus, nyelvész könyvét nagyra becsültük, ám szemléletét egysíkúnak tartottuk, s úgy véltük, hogy komplex módszerrel a magyar őstörténetnek pontosabb, hitelesebb képét lehet megrajzolni. A kollektív munka előnyei mellett múlhatatlanul jelentkeztek a nehézségek is. A lényeges kérdésekben egyetértettek a munkatársak, a részletekben azonban véleményünk gyakran eltért egymástól. A nézetkülönbséget tiszteletben tartottam, s nem kíséreltem meg az uniformizálást; az olvasó és a kutató számára egyaránt érdekes és hasznos, ha látja, hogy az adott esetben nincs végleges állásfoglalás. A szakemberek nyújtotta kép végső soron — nem is lényegtelen pontokon hézagos maradt. Ennek feloldása már a szintézis feladata, ahol a hipotézisek kötőanyagával megszülethetik a soha nem végleges összefüggő kép.

Budapest, Ligeti Lajos. Vadkan csörtet a bozótban — a falánk, önző sámán lelke lakik benne, akit mohóságáért erdei vaddá varázsolt a Tigrisember. És szájról szájra szállnak az Amur partján a csodálatos tündérmesék, hősmondák, állattörténetek Az olvasó szeme előtt megelevenedik a tajgalakók titokzatos szellemekkel, jó és gonosz állatokkal, leselkedő szörnyekkel benépesített világa. Szerzője, aki igen behatóan ismeri egész Közép- és Belső-Ázsia nomád népeinek, sőt város- és oázislakóinak történetét, hatalmas munkára vállalkozott. A címnek megfelelően, elsősorban a hunok és azok birodalma érdekelte ugyan, de azon céltudatosan túl is lépett. Fellép sok megrögzött, hibásan begyökeresedett nézet ellen is, így nem kétséges, hogy komoly vitákat fog kiváltani. Kiváló, modern elemzést kapunk a korabeli hun államról, annak történetéről és a hunok társadalmáról. Alapos orientalisztikai ismeretei nyomán, ablakot nyit számunkra a hunok és leszármazottaik, utódaik irányába. A magyar olvasó hatalmas tudásanyaghoz jut a könyvből. Első és természetes érzésünk, hogy e finn mesékben is, mint annyi más nép mesekincsében, a magyar mesék s az eurázsiai mesék rokonaira ismertünk. Ismerős történetek, ismerős fordulatok, jellemek, ismerős költészeti fordulatok. Igaz, elvétve akad olyan konyv: A hunok harom vilagbirodalma is, amely idegen a magyar népmesekincsben, de hiszen nekünk is van nem egy olyan mesénk, amelynek a gyűjtés addig nem mutatta fel párját a finn anyagban. De mégis az első benyomás az erősebb: az egyszerre ismerős mesei témák, mesei fordulatok sora s az elmondásban, a részletekben, a hangulatokban megmutatkozó jellegzetes idegenség. Ismerős-ismeretlen egyszerre ez a mesevilág a mi számunkra. Mások a mesezáró formulák, a mindennapi élet más jelzéseit adják, mint a mi meséink. A Mátyás-mesék, ismert tréfák hangvétele is előkerül, s mégis az első és legerősebb érzésünk ebben a kettős hangulatban van, az egyszerre ismerős-ismeretlen világ átérzésében.

Az a meggyőződésünk, hogy ez a sajátos kettősség érzése lesz az egyik legtartósabb, legelbűvölőbb varázsa a finn meséknek.