Konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956


Konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 765791827
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 16,76

MAGYARÁZAT:Konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956

A történteket ellenforradalomnak minősítve a fővároshoz közeli katonai egységekből többet felrendeltek, majd segítségül hívták a szovjet hadsereg alakulatait is. Gyülekezési, majd kijárási tilalmat és statáriumot rendeltek el. A Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri központját is lázban tartották az események. A pártbizottság első titkára Kovács István volt, aki a Katonai Bizottság egyik vezetőjeként a forradalom első napjaiban a Honvédelmi Minisztériumban tartózkodott, így a pártházat október étől ténylegesen Mező Imre harmadtitkár vezette, aki egyébként szintén tagja volt a Katonai Bizottságnak. Mezőék felszólítására még án este a kerületi párttitkárok behívták a megbízható kádereket a kerületi pártbizottságokra, hogy a kerületeket, az üzemi pártszervezeteket felkészítsék a politikai harcra. Az általános radikalizálódás azonban a Köztársaság térieket is teljesen készületlenül érte. A titkárság erősítés után nézett: Orbán Miklós ezredes, a BM belső karhatalmi csapatainak parancsnoka még az este 48 főnyi erősítést vezényelt oda a Szamuely laktanyából. A kétszakasznyi egységet hat tiszthelyettesből és negyven államvédelmi sorkatonából sebtében állították össze, Tompa Károly hadnagy és Várkonyi György alhadnagy parancsnokságával, akik a beosztottaik nagyobb részét nem ismerték. Orbán ezredes személyesen igazította el a két tisztet: feladatuk az objektum védelme lesz, csak támadás esetén használjanak fegyvert. A további utasításokat a pártvezetőktől kapják meg, de értesítsék őt, ha bármilyen esemény történik. Tompa főparancsnok és helyettese pisztollyal, a 12 rajparancsnok géppisztollyal személyenként két töltött tárrala többiek puskával fejenként 60 db tölténnyel voltak felfegyverkezve. Magukkal vittek egy láda könnygázgránátot is. A pártházban azonban nem voltak megelégedve a támogatás mértékével. A Honvédelmi Minisztérium politikai főcsoportfőnökségének közbenjárására 24 órán belül még 50 darab puskát, két láda kézigránátot és három láda lőszert kaptak, amit a pártbizottsági dolgozóknak adtak át.

Mező — aki de facto teljesen átvette a Budapesti Pártbizottság irányítását — a karhatalmistákat bízta meg a pártfunkcionáriusok fegyveres konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956. A pártházban és az azzal összeépült DISZ-központban mindegyik sorkatonának kiosztották a felállítási helyét, a figyelési sávokat és a lőirányokat, miközben a pártvezetők és beosztottaik szinte folyamatosan értekeztek. Kiderült, hogy a tettvágyban égő karhatalmisták nem sokáig bírják a passzivitást. Három civil fegyverest lefegyvereztek és foglyul ejtettek. Ezt Várkonyi György jelentette a Szamuely laktanyának. Felettesei azt az utasítást adták, hogy a jövőben tartózkodjanak a hasonló akcióktól, mivel bizonytalan, hogy mikor tudják onnan a foglyokat elszállítani. A szombathelyiek három foglyot átadtak nekik, sőt — Várkonyi kérésére — egy golyószórót is. A foglyokat a többiekhez zárták. Egy súlyosan sérült civil fegyverest is elfogtak, őt mentővel a Koltói Anna Kórházba vitették. Ezeket az eseményeket is jelentették, és a Belső Karhatalom parancsnoksága án reggel gondoskodott a foglyok elszállításáról. Október én, miután a Budapesti Pártbizottság vezetése látta, hogy még a szovjet erők sem tudják megtisztítani a fővárost a felkelőktől, újabb fegyvereket kértek és kaptak a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia ZMKA parancsnokságától. Mező Imre utasította a kerületi bizottságok titkárait, hogy szervezzék konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956 pártbizottságuk fegyveres védelmét, ő pedig a Köztársaság téren oldotta meg az éjjel-nappali ügyeleti szolgálatot.

A pártbizottságok együtt akarták megakadályozni a sztrájk kibontakozását, és elősegíteni a kijárási tilalom betartását. Ám még ugyanezen a napon riasztó hírek érkeztek szerte a városból, különösen a déli külső kerületekből: Pestlőrinc, majd Kispest, valamint Csepel pártszékházát már megtámadták a felkelők; a II. Legszilárdabban a III. A kerületi pártbizottságokat főleg a kiegészítő parancsnokságok látták el fegyverekkel, de ez kevésnek bizonyult, és ezért minduntalan a Köztársaság tériekhez fordultak. Mezőék türelemre intették őket, abban a tudatban, hogy a különböző fegyveres testületektől a megígért fegyverszállítmány végre hozzájuk is megérkezik. Mivel ez nem történt meg, és biztató szavakon kívül semmit sem tudtak adni, a végveszélyben lévő kerületi pártbizottságok előtt a hitelüket elvesztették. A kerületeken kívül az üzemek is állandóan keresték őket. Mi több, a fegyveres testületek között is akadt olyan, amelyik tanácstalanságában a Budapesti Konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956 fordult: október án délelőtt Balogh őrnagy a Mosonyi utcai laktanyából azzal jelentkezett, hogy van felfegyverzett rendőre, mit tegyenek, mivel a főkapitányság nem adott utasítást. A Köztársaság tériek nem vállalkoztak az eligazításukra. Ugyanezen a napon, miután Csepelen Kalamár József tanácselnököt egy fegyveres csoport megölte, az az álláspont alakult ki a Budapesti Pártközpontban, hogy mielőbb fel kell készülni a harcra, mivel előbb-utóbb támadás éri "konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956" ő épületüket is. Erre feletteseik is figyelmeztették őket. A dilemma ekkor az volt, hogy bent maradjanak, vagy alakítsanak ki inkább egy illegális központot. Kőbányai üzemekben, Mátyásföldön az Ikarusnál, a délpesti Vas- és Acélgyárnál tájékozódtak, és végül megállapodtak, hogy ez utóbbi üzemben folytatják a pártmunkát, ha a Köztársaság teret fel kell adniuk. Október én este erősítés érkezett: géppisztoly és egy láda lőszer. A helyzet azonban leginkább azzal vált megnyugtatóvá, hogy a szovjet katonai törzs a hadműveleti csoportfőnökség javaslata alapján V.

Kutikov százados parancsnokságával három harckocsit vezényelt a pártház védelmére. Jóllehet a pártszékház védelme elvileg a belső karhatalom feladata lett volna. Kutikov a Különleges Hadtest parancsnokságáról kapta az utasítást, s azt írták elő neki, hogy egyikük sem mozduljon ki a harci járművéből. E páncélosok a csaknem nyílt terepen lényegesen nagyobb biztonságban voltak, mint azok, amelyek a házak közé merészkedtek, tehát kellő védelmet nyújthattak a pártháznak. A Budapesti Pártbizottság dolgozói továbbra sem hanyagolták el az ideológiai munkát. Cikkeket, rádiókommentárokat, röplapokat szerkesztettek, és október én megjelentették az Esti Budapest et, amelyet a Szabad Nép pel együtt páncélkocsik segítségével terjesztettek szerte a fővárosban. Mező időnként összehívta a munkatársakat, és informálta őket a városban történtekről. Az eligazítás már csak azért is szükséges volt, mert a rádió, a sajtó a pártsajtó is ellentmondó hírekkel volt tele. A pártházbeliekhez több úton érkeztek információk, úgy is, hogy lehallgatták a párt ellenzékiek telefonbeszélgetéseit, és írott formában továbbították azokat Gerő Ernőnek. Főleg Kopácsit tartották árulónak, és sürgették a letartóztatását. Két nappal később a rendőrfőkapitánytól db nemzetőr-igazolványt kértek, de azok nem érkeztek meg. A morális válság csak másnap jelentkezett. Mert a cikk [ Híven az igazsághoz ] szerint ők, akik fegyverrel védik a pártházat — ellenforradalmárok, és akik kívül vannak, és fenyegetik a pártbizottságot — a hazafiak. Valaki azt mondta: »Maga kommunista és vezető, mi sorkatonák vagyunk, parancsra vagyunk itt.

Mi van tulajdonképpen? Nagy Imre rádióbeszédét követően tovább romlott az őrség hangulata. Ráadásul a felkelők ekkor foglalták el a közeli VII. A tényleges irányítás a konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956 napok óta betegeskedő Mező Imre kezében volt. A Budapesti Pártbizottság első titkárát, a népszerűtlen, keményvonalas Kovács Istvánt pedig én jobbnak látták leváltani, és Köböl Józsefet állították a helyére. Mező Imre szerepe nem tisztázható megnyugtatóan. Köztudott, hogy Nagy Imrével és a pártellenzékkel szimpatizált, de a ránk maradt — kizárólag előtti — források, melyek a forradalom alatti szerepéről szólnak, ennek ellenkezőjét sugallják. Ez ellenforradalom. Ülésezik, de nem várhatunk felülről semmit. Magunk vagyunk. Mi azonban legalább tudjuk, mit akarunk. Nincsenek eltérő koncepciók. Mindez Nagy Imre rádióközleményei után! Másnap három SZOT-delegált is megjelent, akik azt kifogásolták, hogy nincsenek bekapcsolva a szervezésbe, és még a kormányzásból is részt kértek. A budapesti pártvezetők én délután állítólag határozott intézkedéseket követeltek a Központi Vezetőségtől. Megoszlanak a források abban, hogy Kádár én este látogatást tett-e a Köztársaság téren Mező Imrénél. Valószínűbb azonban, hogy ezt hívei találták ki, hogy ezzel is piedesztálra emeljék. Kádárt ugyanis ekkoriban mindenki a nemzeti kibontakozás elkötelezettjeként ismerte. A szovjet páncélosok azonban én — a tűzszüneti megállapodás értelmében — elvonultak a térről. Ám a két hadvezetés megegyezett abban, konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956 a távozó szovjet erőket magyarok váltják fel. Így még a harckocsik elvonulása előtt Hazai Jenő vezérőrnagy, politikai főcsoportfőnök két tehergépkocsit küldött oda mintegy ötven tüzértiszti iskolással, akik a székházhoz közeli Erkel Színházban helyezkedtek el, hogy onnan biztosítsák a védőket. Ám a tüzértiszti iskolásokat én este, a páncélozott jármű személyzetét án reggel visszarendelték.

Nem tudjuk, ki adta ki ezt a parancsot. A karhatalmisták kilövöldöztek az ablakon, foglyokat is ejtettek. Visszafelé a civil fegyveresek lefegyverezték, de továbbengedték őket. Asztalosék a pártházban azt jelentették, hogy egy volt jutasi őrmester vezetésével készülődnek az objektum megtámadására. Mezőék ennek alapján éjszakára vagy másnapra várták az ostromot, és ilyen értelmű jelentést tettek a HM vezetőinek és a BRFK-nak. Várkonyi György alhadnagy állítólag azt szorgalmazta, hogy gyors rajtaütéssel számoljanak le az ellenforradalmárokkal, de Mező a higgadtságot képviselve továbbra is csak a védelmi előkészületek felügyeletével bízta meg őt. Ám a gyárakba kihordott fegyvereket a munkások nem "konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956" átvenni, egy részük pedig egyenesen a felkelők kezébe került. Munkászászlóalj alakult a XIII. A munkászászlóalj vezetői közt vannak a kerületi pártbizottság tagjai. A szervezés titkosságát utólag többen tagadták, például Tóth Lajos, az egykori főszervező is. Október án, amikor a szervezést megkezdték, már megjelent a Szabad Nép aznapi 11 óra 7 perckor a rádióban is beolvasott vezércikke, amelyben már benne volt az addigi események átértékelése.

Ezt 13 óra kor Nagy Imre közleménye követte, amelyben elrendelte az általános, azonnali tűzszünetet. Nagy Imre október a előtt támogatta a munkásmilícia felállítását, s az sem világos, hogy ebben a beszédében az új karhatalom összetevőiként kikre gondolt. Mint tudjuk, ezt követően mindinkább azonosult a forradalom követeléseivel. A kommunisták kötelessége minden erővel részt venni a nyugalom biztosításában, a munkáshatalom megvédésében. Ezért a fegyverforgatásra alkalmas kommunisták azonnal jelentkezzenek a nemzetőrségek szervezési központjaiban. Tehát egyidejűleg két ellentétes céllal szervezték a nemzetőrség egységeit! A tiszti osztag kiküldésének olyan célja is volt, hogy erősítsék a pártház védelmét. A katonatisztek Asztalos, Papp József és mások megnyugtatták Tompa Károly hadnagyot, a karhatalmisták parancsnokát, külső támadás esetén ők átveszik az épület fölött a parancsnokságot. A Tóth Lajos vezette katonai stáb megérkezésekor létrehozta a törzset, amely minden kerületben megteremti a felfegyverzett munkásosztagok központját. Azt tervezték, hogy a törzs instrukciókkal látja el a kiképzőközpontokat, biztosítja számukra a szükséges felszerelést, és később elvégzi a helyszíni ellenőrzéseket is. A stáb azonnal munkához látott.

A Magyar Dolgozók Pártja Köztársaság téri pártházának Egyes összeesküvés-elmélet jellegű vélekedések szerint a pártház védőit szándékosan szolgáltatták ki konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956 népharagnak, hogy ezzel is utólagos indokot teremtsenek a szovjet beavatkozáshoz és a megtorlásokhoz. Az Államvédelmi Hatóság ban, Nagy Imre kormányra kerülése után a Belügyminisztérium alárendeltségébe került. A pártházba érkezett, Tompa Károly államvédelmi hadnagy, illetve Várkonyi György alhadnagy parancsnoksága alatt álló szakasz katonáit Mező megbízta, hogy nyújtsanak segítséget a pártházban lévő civilek felkészítésében az esetleges fegyveres harchoz. A helyzet radikalizálódása miatt Mező Imre további erősítést kért a Honvédelmi Minisztériumtól, ahonnan ötven puskát, egy láda kézigránátot és két láda lőszert kapott. A lőfegyverekkel a székházban tartózkodó civileket szerelték fel, hiszen a két államvédelmi szakasz katonái rendelkeztek tűzfegyverekkel. A pártház védelmére a szovjet Különleges Hadtesttől három harckocsit is kivezényeltek a Köztársaság térre. Kutikov százados parancsnoksága alatt. Így az épület előtt állomásozó orosz páncélosokkal együtt már elégséges erő állt Mező rendelkezésére, az ekkor még csak könnyűfegyverekkel felszerelt felkelőcsoportok elriasztásához, illetve távoltartásához. A Köztársaság téri pártházba bekvártélyozott államvédelmiseknek - az konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956 órák idegesítő zűrzavarának elmúltával - hamar megjött az önbizalma, és nem elégedtek meg csupán a passzív védelmi feladatok ellátásával. Október én, amikor egy kisebb csoport fegyveres felkelő vonult át a téren. Várkonyi szakasza kitört az épületből, szétkergette a csoportot, és három foglyul ejtett civilt magukkal hurcoltak a pártházba. Az államvédelmisek azonban Orbán ezredes utasítása ellenére sem hagyták abba az akciózást. Október én egy szakasz, Szombathelyről felvezényelt egyenruhás ávós civileket üldözött a Köztársaság téren.

Közülük újabb három civil fogolyként a pártházba került. A rendőrség azonban ekkorra már átállt a felkelők oldalára, így az ávósok foglyait szabadon engedték. A kerületi pártbizottságoktól nyugtalanító hírek futottak be a Köztársaság térre; október én megostromolták a kispesti valamint a pesterzsébeti pártközpontotén támadás érte a VII. Emiatt a Mező Imre vezetésével megtartott válságtanácskozáson az az álláspont alakult ki, hogy hamarosan várható a Köztársaság tér elleni támadás is. Október én a pártház — Mező sürgetésére — újabb erősítést kapott. A budapesti pártbizottság a tömeghangulatról folyamatosan érkező hírek ellenére sem szüneteltette az "ideológiai munkát". A pártházban — illegálisan — lehallgatták a Nagy Imre híveinek tartott pártellenzéki vezetők beszélgetéseit, amelyekről részletes beszámolót küldtek a rákosista-sztálinista klikk vezetőjének, Gerő Ernőnek. Mező nemcsak a budapesti pártbizottság védelmében gondolkodott, hanem - látva a központi pártvezetőség tehetetlenkedését. Erre utal - a hiányos forrásokból megállapíthatóan - hogy október án mind a Honvédelmi Minisztériumnál, mind pedig a Katonai Bizottságnál Mező Imre volt a felfegyverzett munkásmilíciák felállításának kezdeményezője. Ez ellenforradalom. Ülésezik, de nem várhatunk felülről semmit. Magunk vagyunk. Mi azonban legalább tudjuk, mit akarunk. Nincsenek eltérő koncepciók. Forrás: id. Nagy Imre október án bejelentette "konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956" ÁVH felszámolását, ezzel a Köztársaság téren állomásozó ávós alegység is szélnek eresztett légióvá vált. A Mosonyi laktanyából szabadon engedett foglyok beszámolói, továbbá az államvédelmi tisztek.

Tompa hadnagy, valamint Várkonyi alhadnagy pártház körüli civilek elleni akciói csak fokozták a felháborodást. Tényként kezelhető, hogy a pártvezetésből fokozatosan kiszoruló keményvonalasok komolyan fontolgatták a Nagy Imre-kormányt elmozdító fegyveres puccs megszervezését. Elhatároztuk, hogy a budapesti pártbizottság székházában felállítunk egy katonai csoportot Az ország különböző területeinek fegyverraktáraiból három helyre irányítottam a szállítmányt, a katonailag biztosított laktanyákban " — írta visszaemlékezésében Földes László, a Partizánszövetség egykori elnöke. Forrás: Földes László: A második vonalban, Budapest Mező Imre azonban hiába kilincselt az amúgy szintén keményvonalas Münnich Ferenc belügyminiszternél további erősítésért. Mező még Nagy Imrével is megpróbált kapcsolatba lépni, azonban már a miniszterelnök titkárnőjénél elakadt. Egyes konteóízű vélekedések szerint Münnich, illetve a honvédelmi vezetés szándékosan nem küldtek erősítést a pártház védelmére, hogy ezzel mintegy kiprovokálják az ostromot, amit majd ürügyként használhatnak fel az ismételt szovjet beavatkozáshoz. Ezt a feltételezést azonban semmilyen történelmi forrás nem támasztja alá. Október én este fegyveres felkelők jelentek meg a Köztársaság téren, ami nagy nyugtalansággal töltötte el az elvtársaitól segítség nélkül maradt Mező Imrét.

Az ávósok tüzet nyitottak a téren gyülekező fegyveresekre, sőt foglyokat is ejtettek a felkelők közül, amivel szinte kihívták a sorsot maguk ellen. A pártház ostromának konkrét konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956 okairól nagyon hiányosak a források. A szovjet csapattestek Budapestről történt kivonulásával egyidejűleg a felkelők az egész fővárost az ellenőrzésük alá akarták vonni. Különösen irritáló volt számukra az ÁVH feloszlatása után a Köztársaság téri pártházban maradt fegyveres karhatalmi egység. Október án kora reggel, egy nemzetőr osztag vonult be a pártszékházba, hogy lefegyverezze a még mindig összetartó ávósokat. A behatolókra azonban a karhatalmisták tüzet nyitottak, és kézigránátot dobtak. A felkelőcsoporthoz érkezett hírek szerint a pártházban civileket tartanak fogva a karhatalmisták, így az akció elhatározásában a foglyok kiszabadítása is komoly szerepet játszhatott. A csoport tehergépkocsikra szállt, és a Köztársaság térre hajtott terepszemlét tartani. Itt találkoztak össze a Corvin közi felkelők egy osztagával, és ekkor határozták el, hogy közösen szállják meg a pártházat. A konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956 szerint a corvinisták délről, az Erkel-színháztól, Nickelsburg csoportja pedig északi irányból lendül támadásba. A mintegy százfős corvinista alakulatot a Corvin köz tüzérparancsnoka, Mesz János irányította. Ekkor még a karhatalmisták — az ostromlók nagyobb létszáma ellenére — sokkal előnyösebb helyzetben voltak a rendkívül jól védhető épületben, mint a pártszékházat frontálisan csak egy fedezék nélküli területen át megközelítő felkelők. A pártszékház előtti teret a védők könnyen tűz alatt tarthatták. A támadás az Erkel színház tetején felállított géppuskából leadott sorozattal kezdődött meg. Mező Imre már korábban az előre kijelölt lőállásokba helyeztette el embereit.

Az ávós szakaszok katonái egyenruhájukat rendőregyenruhára cserélték le, mivel elfogásuk esetén ők voltak a legnagyobb veszélyben. A géppuskasorozat után Mező Imre is kiadta a tűzparancsot. A Baross utcai felkelők két alegysége a Rákóczi út és a Kenyérmező utca felől rohamozott, egy szakaszuk Pásztor Gyula vezetésével a Légszesz utcából tört előre a pártház felé. Ezt a csoportot érte először célzott tűz, két-három felkelő halálos sebet kapott. A Corvin-köziek mintegy százfős alakulata Mesz János Falábú Jancsi vezetésével az Erkel színház épületének fedezetéből támadott. Az ostrom első szakaszában csak a támadók szenvedtek veszteséget. Mező Imre eközben szakadatlanul segítségért ostromolta a Belügyminisztériumot és a Honvédelmi Minisztériumot. Még az ostrom megkezdése előtt Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszter Mező Imre segélykérésére a Hadműveleti Csoportfőnökséget utasította: biztosítson a Budapesti Pártbizottság részére megfelelő erőket. Ám azt a jelentést kapta, hogy az alakulatok szét vannak aprózva, nemigen található mozgósítható egység.

Tóth Lajos vezérőrnagy, vezérkari főnök viszont páncélos és légi támogatást ígért Mezőnek. Mező Imrének sikerült elérnie Földes Lászlót, aki közvetítésével szovjet katonai segítséget kért, ám Mihail Malinyin hadseregtábornok, a magyarországi szovjet erők parancsnoka azt válaszolta, hogy az október án életbe lépett fegyverszünet miatt a kormány engedélye nélkül nem adhat csapatainak bevetési parancsot. Virág ezredes Galó István őrnagyot nevezte ki a felmentő alegység — hat erre kijelölt Tes harckocsi - parancsnokának azzal a meghagyással, hogy csak akkor tüzelhetnek, ha közvetlen támadás éri a tankokat. A harckocsik különböző alegységektől lettek elvezényelve, személyzetük nem ismerte egymást, és — mint az indulás előtt kiderült — a parancsnoki harcjármű kivételével nem működött konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956 rádió-összeköttetés sem. A tankok személyzete egyáltalán nem ismerte a Köztársaság teret, és részben ennek tudható be, hogy amikor az alakulat a térre érkezett, három harckocsi a pártházat kezdte el lőni, amit a felkelők nagy örömmel úgy értékeltek, hogy a katonák átálltak hozzájuk.

Galó őrnagy észlelte a tévedést, ám a záporozó sortüzekben nem merte felnyitni a torony tetejét, hanem manőverezéssel próbálta felhívni a pártházra egymás után repeszromboló gránátokat kilövő tankok személyzetét tévedésükre. Ám a parancsnoki tank hátráló manőverét is félreértették a harckocsizók. A páncélosok támadása súlyos csapást jelentett a pártház védői számára. Húszperces ágyúzás után felvetődött, hogy megadják magukat. Kettő-fél három óra tájban Mező Imre kiadta a "tüzet szüntess! Amikor Mezőék kiléptek a térre, néhány pillanatig abbamaradt a lövöldözés. Máig nem tisztázott, hogy ki konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956 kik lőttek rá Mező Imréékre. A helyszínen tartózkodó Stadinger Katalin későbbi vallomása szerint egy falábú személy tüzelt először, ezért többen is Mesz Jánost, a Corvin köziek tüzérparancsnokát teszik felelőssé a parlamenterek meggyilkolásáért Forrás: Eörsi László, id. Más bizonyítékok azonban ezt nem erősítik meg. Magyar Katolikus Rádió, Az ostromlók ezután megrohamozták a bejáratot, és betörtek az épületbe. A Várkonyi konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956 parancsnoksága alatt álló ávós szakasz ellenállt, és tüzet nyitott a lépcsőházba betört felkelőkre. Ezután szobáról szobára folyt tovább a harc, végül az életben maradt karhatalmisták letették a fegyvert. A pincében és az emeleti szobákban rekedt pártfunkcionáriusokat, illetve ávósokat konyv: A „Baross Koztarsasag” 1956 betört tömeg sűrű ütlegelése és szidalmazása közepette kihurcolták a pártház elé, ahol kilenc államvédelmi sorkatonát falhoz állítottak és kivégeztek. A pártházat feldúlták, az iratokat, propagandakiadványokat kiszórták az utcára. A népharag elfajulásában komoly szerepet játszott az az utóbb valótlannak bizonyult álhír, amely szerint a pártház alatti kiterjedt kazamatákban politikai foglyokat őriznek és kínoznak.

Október Olaj volt a tűzre az ávósok makacs védekezése, és a sok halálos áldozat is, de a karhatalmisták megelőző napokban végrehajtott akciói ugyancsak magasra szították az indulatokat. A Köztársaság téri események után több, magát mind a mai napig tartó mítosz keletkezett ról. Összeesküvés-elméletekben sincsen hiány. Elter Tamás Ávósok vonulnak be a pártszékházba A Köztársaság téri pártház ostromát a magyar Tes harckocsik döntötték el Forrás: Fortepan. Az ávósok makacs védekezése és az október a előtti razziáik, a föld alatti kazamaták álhírével együtt vezettek el az október i Köztársaság téri véres lincselésbe torkolló eseményekhez Forrás: Vagn Hansen. Utcakép az os Budapestről Forrás: Fortepan. A Köztársaság téri pártház az október i ostrom után Forrás: Fortepan. Szovjet tisztek Budapesten az os forradalom és szabadságharc idején Forrás: Jack Esten. Meglincselt karhatalmista holtteste a pártház előtt Forrás: Fortepan. Szovjet Tes páncélosok Budapest utcáin Forrás: Fortepan.